Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958
A munkaegység hajszolására jó lehetőséget adott a munkanormák helytelen megállapítása.77 A munkák osztályba sorolása nyomán egyes könnyebb munkáknál ugyan alacsony volt a munkaegység jóváírás, de a normák könnyed túlszárnyalásán keresztül többet lehetett elérni, mint a nehéz testi munkánál, ahol nagyobb volt a munkaegység jóváírás, ellenben nem volt meg a norma többszörös túlteljesítésének a lehetősége. Az így létrejövő jövedelemrészesedési aránytalanságok miatt a tsz-en belül, az egyes munkahelyek között egyfajta munkaerővándorlás jött létre, hiszen a tagok lehetőség szerint azon munkaterületek felé orientálódtak, ahol több munkaegység szerzésére nyílt lehetőség. Mindez sok méltánytalanságot szült a tagság között, s nagymértékben rontotta a munkakedvet, munkafegyelmet, végeredményben megnehezítette a munkák kellő időben történő megszervezését is. Nem beszélve arról, hogy a normák teljesítésének és túlteljesítésének hajszolása végül is rossz minőségű, hanyag munkát eredményezett. A minél több munkaegység szerzés irányába hatott az is, hogy az aktuális munka végzésekor csupán a munkaegység betervezett értéke volt ismeretes, a tényleges érték csak a zárszámadáskor realizálódott. Ezért a tsz-tag úgy vélekedett, hogy jövedelemrészesedésének nagysága főképp munkaegységeinek számától függ. A munkaegység gyarapításával járó rossz minőségű munka következtében természetesen kevesebb lett a termelési eredmény, s így a kiosztható jövedelem is, és így kisebb lett a munkaegység értéke is.78 Ezért aztán a következő esztendőben - azonos körülményeket feltételezve - a szövetkezeti tag igyekezett még több munkaegységet teljesíteni, ez pedig még rosszabb munkát vont maga után, minek eredményeként megint kevesebbnek kellett lennie a munkaegység értékének, s a leírt kölcsönhatás évről-évre jelentkezett. „Ez a helyzet a munkaegységbe vetett hit teljes elvesztéséhez vezetett, nem sokba vették és ezért ahol tehették írták nyakló nélkül nem gondolva a következményekkel. ”79 Persze ez a tendencia a gyakorlatban nem érvényesült maradéktalanul a külső termelési 77 E problémák a sajtóban 1955-56-ban kerültek előtérbe, mégpedig az 1952-ben meghatározott normákat felváltó új munkaegységkönyv tervezetének kidolgozásakor s kipróbálásakor. Lásd Bandi Gyula: Az új munkaegységkönyv. Agrártudomány, 1956. 5. sz. 226-227. p. 78 A kiosztható jövedelem mennyiségét - mint láttuk - nemcsak a termelés színvonala, hanem a „maradékelv” érvényesülése is nagymértékben befolyásolta. De előfordulhatott az is, hogy egy hirtelen jött hitelelengedés vagy éppen a munkaegység-kiegészítés céljára - éppen a zárszámadás előtt - nyújtott állami támogatás miatt a tagság igazán meg sem érezte rossz minőségű munkavégzésének következményeit. Lásd Kunszabó Ferenc. Parázson pirítani. Budapest, 1970, {Kunszabó 1970.) 249-269. p. 79 MOL MDP-MSZMP ir. 288. f. 28/1957/17. ő. e. A termelőszövetkezetek jövedelemelosztásának kérdései. 1956. december 8. 383
