Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958
feltételek változása, valamint a „munkaegység-hígítás” megakadályozására irányuló intézkedések következtében. A „munkaegység-hígítás” hatását a munkaegység értékének csökkenésére — az FM Termelőszövetkezeti Üzemgazdasági Főosztályának adataira támaszkodva - szemléletesen mutatta be Bíró Ferenc és Kovács Zoltán közös munkája.80 A munkavégzés és munkadíjazás — mint láttuk — időben nagymértékben elkülönült egymástól, ami azzal a következménnyel járt, hogy a közvetlen anyagi ösztönzés kellő mértékben éppen a munkavégzés idején nem érvényesült.81 Ez negatívan hatott a családtagok bevonására is. Ráadásul ez az időbeli elkülönülés azt is jelentette, hogy a termelőszövetkezeti tagok munkájukat hónapokra, a részesedés nagyobb hányadát tekintve egész évre is megelőlegezték.82 Ez a szituáció igen nehéz helyzetet teremtett az olyan tsz-tagok (többnyire sokgyerekes volt agrárproletárok) számára, akiknek egyik zárszámadástól a másikig nem volt anyagi kitartásuk. Más okokból ugyan (pl. megnövekedett öltözködési, szórakozási stb. igények), de ugyancsak nehezen viselték ezt a fiatalok is. így ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdaságból elvándoroljon a fiatalok és a munkaképes családos férfiak egy jelentős része. Persze ebben nemcsak a jövedelem rendszerességének hiánya játszott szerepet, hanem annak alacsony színvonala is. Az ötvenes évek elején ugyanis fel sem merült az a kérdés, hogy a tagokat megilleti-e vagy sem a társadalmilag szükséges szintű munkadíj. Az már kiderült az eddigiekből, hogy a gondos munkát végző, szorgalmas tsz- tagok nem feltétlenül jártak jól a hagyományos munkaegység-rendszer keretei között. Ehhez adalékul álljon itt még két momentum. A tagok munkájuk arányában viselték a gazdaság terhét is, tehát aki szorgalmasabb volt, az több közterhet és a szövetkezeti akkumulációhoz több hozzájárulást viselt. Ugyanakkor a munkaegységrendszerben megvalósuló „érdekeltség” nem honorálta a termelékenyebb munkát, az anyagot, a költséget csökkentő és az eredményt növelő gazdál80 Bíró - Kovács 1964. 66-70. p. 81 A tsz-történetek tanulmányozása során kiderült az is, hogy minél nagyobb volt, illetve azzá vált a szövetkezet taglétszáma, annál kisebb mértékben hatott az egyes tag jó vagy rossz munkája a gazdaság jövedelmére, ill. a munkaegység értékére. Ez a körülmény a munkaegységek számának hajszolására ösztönző tényezők szerepét a nagyobb szövetkezetekben természetszerűleg tovább fokozta. Egyéb tényezők mellett ezért volt több baj a nagyobb tsz-ekben a termeléssel, a munkafegyelemmel, míg a kisebb szövetkezetek jobban dolgoztak, jobban boldogultak. 82 K. Nagy Sándor a tsz-ek ötvenes évek eleji helyzetét tárgyalva utalt arra, hogy a munkaegység tervezett értékére év közben az első években rendszertelenül és csak nagyobb kampánymunkák idején osztottak előleget. 1953 utánra tette a készpénzelőlegezés terjedésének megindulását, eleinte még nem rendszeres, hanem csak alkalmi formában. Számos tsz-ben 3-5 hónapig sem tudtak előleget fizetni. K. Nagy 1989. 129-131. p. 384
