Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958
Az MSZMP politikai és központi bizottsági üléseinek agrárvonatkozású napirendi pontjait, a KB mellett működő Mezőgazdasági Osztály, valamint az FM Szövetkezetpolitikai Főosztály‘anyagait kutatva, fény derült az előbb említett hiátus okaira. Az MSZMP vezetésének igen jól jött, hogy 1956/57 fordulóján országos viszonylatban a tsz-ek egyharmada megmaradt. Ez a tény mind az adott helyzetre, mind a későbbiekre nézve fontos hivatkozási alapul szolgált. Ugyan akkor abba a - korabeli propaganda által megrajzolt - dicsőséges képbe, mely szerint a termelőszövetkezeti mozgalom a nehéz idők és viharok ellenére is ki- téphetetlen gyökeret eresztett a magyar faluban, nehezen volt beilleszthető, hogy a tsz-ben maradók a korábbi működési és szervezeti szabályoktól jelentősen eltérő módon kívánták berendezni szövetkezetük életét. Ez az eltérés egyet jelentett a szovjet mintájú kötelező mintaalapszabály feladásával. Ugyanakkor a tsz-ek helyi kezdeményezései már rövid idő elteltével igen pozitívan hatottak a tagság munkakedvére, munkafegyelmére. Mindezt mérlegre téve, az MSZMP-vezetés igyekezett minél kevesebbet beszélni a szocialista (értsd: szovjet) arculatú tsz- mozgalomról és közben csendben elfogadni, eltűrni a helyi megoldásokat, sőt bizonyos keretek között még támogatni is a tsz-ek megkapaszkodását elősegítő kezdeményezéseket. A legfelső vezetés ezen Janus-arcú hozzáállása közvetve befolyásolta a kutatások irányultságát is. Ez a hatás - a tsz-ek 1956-1958 közötti történetének fent említett fehér foltjain túl — megmutatkozott még a későbbiekben is. Bár a történeti kutatás az 1957/58-as agrárpolitikai viták számos témáját feltárta, köztük a szocialista jellegű tsz legfontosabb típusjegyei körül kialakult polémiát is, azonban e kérdéskört a szakirodalom csak úgy tárgyalta, mint a majdani kollektivizálás miatt tisztázandó problémát. Nem szólt viszont arról, hogy e kérdésnek égető aktualitása volt, abból adódóan, hogy a szövetkezetek a kötelező mintaalapszabályzatban rögzítettektől eltérően sokféle megoldást alakítottak ki, jelentősen gyengítve ezáltal a központi irányítás hatóerejét. A termelőszövetkezetek felbomlási aránya az ország egyes területei között igen nagy eltéréseket mutatott. A feloszlások zömmel a délnyugat-dunántúli régióra estek, melyen belül Zala megyében volt legnagyobb mérvű a csökkenés mind a szövetkezeti gazdaságok számát, területét mind pedig a tsz-családok és a tagság számát illetően.2 2 A zalai tsz-ek 1956 október közepi helyzetét összevetve az 1957 január közepivel, megállapítható, hogy a tsz-ek 16,9 %-a maradt meg. Ehhez a termelőszövetkezeti családok 3,9 %-a és a tagság 5 %-a tartozott. A továbbműködő tsz-ek korábbi összterületük 7,4 %-ával, szántóterületüknek pedig 6,4 %-ával rendelkeztek. Magyar Országos Levéltár (MOL) MDP-MSZMP iratok (ir.) 288. f. 28/1957/11. őrzési egység (ő. e.) A Földművelésügyi Minisztérium jelentése a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről (1957. január 15-i állapot szerint) 1957. február 4. 362
