Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.

nyáron az a megállapodás, amelyet a jelenlegi kormány Olaszországgal és Ausztriával kötött.55 Ha nézem ezeket a megegyezéseket, azt kell mondanom, hogy ezen a téren sokkal tovább és messzebb kell menni. Én már annak idején megmondtam, hogy elmennék ezen a téren egy szoros vámszövetségig Olaszországgal és Ausztriával, amit ki kellene egészíteni preferenciális megegyezéssel Németországgal és Svájccal, és ha politikailag lehetséges, Csehszlovákiával is. Sajnos a múltban sok nehézséget okoztak a nemzetközi politikai szempontok. Mél- tóztatnak emlékezni az ú. n. Tardieu-tervre,56 amely mögött elsősorban gazdasági és politikai elgondolások állottak. Ma a nemzetközi helyzet megváltozott és a mai helyzetben nézetem szerint ha a kormány energikusan lép fel ebben az irányban, sokkal nagyobb sikereket lehetne elérni, mint ezelőtt 2 vagy 3 esztendővel. Ha nemzetközi eszközökkel nem sikerült eddig eredményt elérnünk, annyival nagyobb kötelességünk, hogy hozzányúljunk a belföldön rendelkezésünkre álló eszközökhöz. Rá kell lépni arra az útra, hogy a gazdákat terhelő nagy, elviselhetetlen terhek leszállíttassanak. Gondolok elsősorban az adósság kérdésére. Magyarországnak külföldi adósságai vannak, amelyek közt első helyen szerepelnek a gazdaadósságok is. Akkor, amikor ezelőtt 10 esztendővel mondjuk 30 pengőt vett fel valaki, akkor egy mázsa búza értékét vette fel. Ma ha ezt a 30 pengőt vissza kell, hogy fizesse, 2-3 mázsa búza értékének árát kell visszaadnia ugyanazzal az összeggel. Ha elkerülhetetlen volt a háború után a valorizáció, most, hogy a magyar pengő értéke lement, devalorizációnak volna helye, amikor az egész világon a pénz értéke az áruval szemben felment. A kormánynak kötelessége keresni az utat a külföldi hitelezőkkel méltányos úton való megegyezéshez, természetesen, ha ez olyan szolgáltatásokat jelent csak, amely a mai viszonyoknak és a mai teherbíró képességnek megfelel. Bizonyos visszafizetések most is történtek és történnek, sajnos azonban úgy, hogy csak a bankok, a pénzintézetek és a közvetítők haszna származik belőle. És ha nézzük azokat a metódusokat, amelyek segítségével plus export útján igyekeztek az adósságokat vagy a kamatokat rendezni, akkor azt látjuk, hogy ezek a metódusok ugyan szabályoztak, de a külföld ezek révén még ma is sokkal nagyobb kamatokat kap, mint amennyit méltányos megegyezés esetén kapnia kellene. Ennek folytán visszatartják a külföldi hitelezőket attól, hogy velünk megegyezést kössenek. Engedjék meg, hogy a gazdavédelemnek azt a rendszerét, amely a gazdákat kategóriákra osztja és

termékek részesültek preferenciális elbánásban. (Búzás József. Magyarország külkereskedelme 1919-1938. In: Magyarország külkereskedelme 1919-1945. Budapest, 1961, 104-106. p.)

55 Az 1934. március 17-i római jegyzőkönyv szellemében kötött, 1934. május 14-én aláírt ma- gyar-olasz-osztrák gazdasági egyezményre utal.

56 Tardieau francia miniszterelnök terve a dunai államok Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Románia kereskedelmi együttműködéséről (1932. március).

289