Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.
amely csak ügyvéd közbelépésével képes arra, hogy a gazdát védelem alá helyezze, és ha valamely fizetést nem teljesít, ez esetben a védelem alól megint kicsúszik, az én felfogásom szerint nem felel meg a gazdák védésének.57 Ez lehet ideig-óráig jó, azonban nem lehet végleges rendezés. Nézetem szerint itt is végleges rendezést kell csinálni, a gazdákat az 1931 előtt felvett terhek tekintetében egy minimális kamat fizetésére kell szorítani, egy olyan rendezést, amely lehetővé teszi, hogy azután a pénzintézetek új hiteleket adhassanak, mert a mai gazdavédelem rendszere az új hiteladást lehetetlenné teszi. Ma a pénzintézetek maguk sem tudják, hogy hányadán állnak mérlegeikkel, kénytelenek hamis mérleggel dolgozni. A vagyon oldalon olyan adósokat tüntetnek fel, akik fizetésképtelenek, de legalábbis azon összeg tekintetében, amellyel a mérlegben szerepelnek. Meggyőződésem szerint ezzel a rendezéssel kapcsolatban a pénzintézetek reformját is keresztül kell vinni, mert túl sok Magyarországon a pénzintézet ma, amely működik. Magas a rezsi, mert hiszen kevés üzlet mellett a régi rezsi magasabb kvótát igényel. Meggyőződésem szerint a gazdaadósságokkal kapcsolatban a pénzintézetek kérdését is és a hitelélet reformját is keresztül kell vinni, mert a kettő kapcsolatos és a kormánynak kötelessége, hogy támogatást nyújtson a két félnek, hogy viszonyait rendezze. Elkerülhetetlen azután, hogy a gazdák bizonyos adó- kedvezményekben részesüljenek. Elég, ha rámutatok arra, hogy a gazdatársadalomnak szempontjából ma pld. a házadónak az a kulcsa, amely annak idején talán indokolt volt, teljesen elviselhetetlenné vált. Rámutatok arra, hogy a közép- és nagybirtokosokra nézve a rendkívüli jövedelem- és vagyonadó, amelyet az utolsó években vetettek ki, és amelyre nézve a pénzügyminiszter úr maga is bevallotta, hogy ez a jövedelemből nem fizethető, csakis a tőkéből, - ez állandóan fenn nem tartható, és csak az adófizető polgárok romlását idézi elő. És ha ez az államháztartás szempontjából bizonyos visszaesést jelent, megvannak az utak arra, hogy ezt más módon pótoljuk. Rámutatok azokra a jövedelemforrásokra, amelyek a közönség megadóztatása nélkül rendelkezésre állanak a kincstárnak. Pld. a tűzbiztosítás állami kezelésbe vétele. Azután a benzinadónak, illetve forgalomnak monopolizálása, mert ezek az ágazatok többnyire külföldi társulatok kezében vannak és a pénzt külföldre viszik. Bármi is történjék, a főszempont csak az lehet, hogy az adózó közegeket messzemenőleg megterhelni nem szabad. Az iparcikkek árát lejjebb szállítani már nem szabad. Sok szó esett a kartellekről is. Nézetem szerint a kartell az az instrumentum, amelyen keresztül az ipari vállalatok a vámvédelmet ki tudják használni. Ha visszaéléseket követnek el a kartellek, úgy ezeket üldözni kell. Erre való a kartelltörvény, amelyet nem a Gömbös-, 57 A Gömbös-kormány 14 000/1933. ME. sz. rendeletére utal. 290
