Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben

rályok koronája, aki azt Bécs sikertelen ostroma után visszaszolgáltatta Szapo- lyainak.18

Bánffy János fontos szerepet kapott a Szapolyai körül kiépülő központi kormányzatban: 1530. február 14-én, a budai országgyűlésen nádorrá választották, ezt a tisztségét haláláig, 1534-ig viselte.

A két király kormányzatának párhuzamos működése megbénította a központi közigazgatás működését és területileg megosztotta az országot már a tényleges három részre szakadás előtt.

1531-32-ben a magyar nemesség pártállástól függetlenül kereste egymással a kapcsolatot, elege lévén az örökös harcokból. A Dunántúl különböző váraiban és mezővárosaiban tartott rendi gyűlések azonban eredménytelenül zárultak. A birtokos nemeseknek nem volt lehetőségük arra, hogy a két királytól függetlenedjenek és az anarchia félelmetes méreteket öltött.19

Ebben a helyzetben indított Szulejmán újra hadsereget Bécs ellen. Útja a Nyugat-Dunántúlon keresztül vezetett, hidat veretett a Rábán és a Zalán. Ez volt az első török hadjárat, ami érintette a Zala völgyét.

Az eseményeket megörökítő török történetíró művében a szultán útvonalába eső zalai helységeket a tőle elvárt módon jellemzi: „hegy nagyságú tornyokkal tele levő Kanizsa nevű erős vár,” „Kapornak néven ismeretes, égig érő vár,” „Pölöske nevű vár, melynek bástyái magasabbak a hegyek ormainál, falai a levegőégbe merednek és széles fallal van kerítve.”20 Tény, hogy ezen erősségek ellenére az átvonuló török csapatok után inopia, egestas és paupertas (nélkülözés, szűkölködés, szegénység) maradt, mint az egy oklevelünk soraiból kiderül.21 22 Egy 1533. november 16-án kelt oklevelünk pedig arról számol be, miszerint Semjén Antal kapornaki apát a kapornaki vár castellanusának, Isebori János deáknak érdemeiért egy jobbágytelket és 9 hold szántóföldet ajándékozott az apátság birtokaiból. Az érdemeket pedig akkor szerezte, amikor „praesertim hoc tempore ingressionis Thurearum in Hungária dum Caesar ipse has partes sub Viennam esset placuit laudabiliter” („különösen a törökök támadása idején, amikor maga a császár indult Bécs felé ezen a területen keresztül”).

18 Gersei Pethö Gergely: Rövid Magyar Cronica ... Kassa, 1733. Benda Kálmán — Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Budapest, 1979,117-119. p.

19 Magyaro. tört. 1526-1686. 200-201. p.

20 Dseládzáde Musztafa: Az országok osztályai és az utak felsorolása. In: Török - magyarkori történelmi emlékek. Török történetírók II. (1521-1556) (Ford. Thúry József) Budapest, 1896, 203- 204. p.

21 ZML hh. Nr. 2390.

22 ZML hh. Nr. 2540.

25