Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben
A török hadak 1532-ben ismét eredménytelenül vonultak vissza Bécs alól, év végén pedig a két király néhány hónapos fegyverszünetet kötött. A következő időkben a Dunántúl és Zala sorsát Török Bálint és Nádasdy Tamás néha szövet- ségesi, néha ellenséges viszonya határozta meg. Enyingi Török Bálint 1525-ben kapcsolódott be a belpolitikai küzdelmekbe Mária királyné oldalán. Karrierje az ún. Kalandos Szövetségből indult, amely a királyi udvarral szövetséges köznemeseket fogta össze. Mohács után Szapolyai pártján állt, de Thurzó Elek 1527-ben Ferdinánd hűségére térítette. Jóllehet törzsbirtokai nem voltak Zalában, de familiárisain keresztül és a két király pártharcaiban való részvétele miatt alaposan beleavatkozott a megye birtokviszonyaiba. 1529-30-ban saját érdekeit mindvégig szem előtt tartva a Dunántúl nagy részét Ferdinánd hűségére térítette, miközben végigrabolta a területet.23 A legkönnyebb prédának az egyházi birtokok bizonyultak. A főnemesség - nemcsak Török Bálint - a belviszályok miatt rendezetlen jogi helyzetű egyházi javakat egyszerűen elfoglalta. így lett a tihanyi apátság Csórón Andrásé, a zalavári pedig Hásságyi Ferencé. 1536-tól Török Bálintot ismét Szapolyai oldalán látjuk viszont, kb. erre az időre már teljesen a befolyása alá vonta Zalát. Erről János király egy, a kapornaki konventhez intézett oklevele is megemlékezik 1539-ben: „ ...Comitatus Zala- diensi a potestate serenissimi principis domini Ferdinandi etc. per fidelem nostrum magnificum Valentinum Thewrewk de Enying ... exemptis et in nostram legittimam iurisdictionem redactus ac in numerum fidelium subditorum nostrorum... ” („... Zala megyét a felséges Ferdinánd herceg úr hatalma alól hűséges hívünk Enyingi Török Bálint nagyságos úr kivette és visszatérítette a mi törvényes uralmunk hűséges híveink közé...”)24 A belső háborúk alatt, amelyek 1537-re érték el a Dunántúlt, Török Bálint tetszése szerint a maga számára szedette be az adót, amint ezt Thurzó Elek egy Fer- dinándhoz írt leveléből tudjuk.25 Mint ismeretes, 1538. február 4-én a két király megkötötte a váradi béke néven ismert egyezményt, amit igyekeztek nem nyilvánosságra hozni, de a status quo-t szentesítették vele. Török Bálint ekkorra már annyira a saját urának érezte magát, hogy az adókat továbbra is magának szedette be Somogybán, Zalában és Veszprémben. Ezt egyrészt Ferdinánd 1538. október 4-én a Magyar Kamarához intézett leveléből tudjuk,26 másrészt egy 1539. évi kamarai elszámolásból, amely azt jelzi,miszerint a fent említett három megyéből nem folyt be pénz, mert: „Tö23 Bessenyei József. Enyingi Török Bálint. Budapest, 1994, IX-XI. 24 ZMLhh.Nr. 1921. 25 Bessenyei 1994. Nr. 173. 26 Bessenyei 1994. Nr. 229. 26
