Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben

zik, akiknek közéleti működésére és magánéletük eseményeire levelezésükből is adatokat nyerhetünk.3 Birtokaik nagysága a különböző dicalis és portalis összeírásokból ismerhető meg.4 A birtokszerzés módjai, a birtoklás folyamatossága, a nemesség társadalmi mobilitása, rokoni kapcsolatai, anyagi és műveltségi viszonyai - ezzel kapcsolatban életmódjuk - valamint hivatalviselési viszonyaik kimeríthetetlen forrásanyaga az oklevelek, esetünkben a zalavári és kapornaki bencésrendi konventek hiteleshelyi levéltárának 1526 utáni oklevelei.5

Jelen dolgozat a két konventnek a Mohács utáni kb. két évtizedből származó okleveleinek vizsgálata alapján készült. Praktikus szempontokból választottam az 1547. évet záró dátumként a két kerek évtized miatt és nem történeti meggondolásból. Az ország három részre szakadása ezekben az években állandósult, ezért nehéz lenne bármelyik évet korszakhatárnak tekinteni Zalában.

A Mohács utáni közvetlen évtizedekben az ország sorsát döntően befolyásoló események nem Zalában történtek ugyan, de hatásuk többé-kevésbé érezhető volt. Azt, hogy a mohácsi csatavesztés híre hogyan és mikor jutott el megyénkbe, pontosan nem tudjuk, de a csata után a Dunántúlt végigdúló törökök hamarosan ide is eljutottak. A Memoria Rerum írója szerint: „Terek császár száguldókat bocsáta minden felé, kik mind Szálát, Somogyot, Vas vármegyét, Sopron vármegyét, Tolnát, Pilis vármegyét mind Budáig elégeté, dúlatá. Az népet, kit levágá- nak, kit elrablának.”6 A rabló, fosztogató török csapatok elleni védelmet a Dél- Dunántúlon Frangepán Kristóf szervezte, akinek horvátországi és szlavóniai csapatai a csata után érintetlenül maradtak. 1526 szeptember végén - október elején Baranya, Somogy, Pozsega és Zala vármegyék közgyűlése a védnöksége alá helyezte magát. Néhány nappal később a török csapatok elhagyták Magyarországot. Kivonulásuk után a király halálával megszűnt központi kormányzatot kellett helyreállítani.

A tények ismertek: a magyar köznemesség Werbőczy István eszmei vezetésével Szapolyai János erdélyi vajdát november 11-én királlyá koronáztatta. Közben

1981. (Memoria Rerum) - Szerémi György: Magyarország romlásáról (Ford. Erdélyi László) Budapest, 1961.

3 Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból 1504-1560. Budapest, 1861. - Középkori leveleink 1541-ig. (Szerk. Hegedűs Attila - Papp Lajos) Régi magyar levéltár 1. Budapest, 1991.

4 Magyar Országos Levéltár (MÓL) Magyar Kamara Archívuma Conscriptiones portarum E 158. — Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. század közepén I-II. Budapest, 1990. (Maksay 1990.)

5 Bükéi Irén: Hiteles helyek Zalában (XII1-XVI. század) In: A Dunántúl településtörténete VII. Veszprém, 1989.

6 Memoria Rerum 30. p.

22