Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben

Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg is készült örökösödési jogának érvényesítésére, amire a Habsburgok és Jagellók közötti házassági szerződés volt a jogalap. Főleg a nyugat-dunántúli nemesség támogatását megszerezve, december 17-én Ferdinándot királlyá választották.7 Mindkét király egy hatalmi csoportosulásnak köszönhette méltóságát, így hosszú évekig tartó pártharcokba sodorták az országot. A nemesség pedig mindig a saját érdekeit szem előtt tartva a két király között egyensúlyozva fordította a saját javára a zűrzavaros helyzetet, és igyekezett valamelyik királytól újabb és újabb birtokadományokat kieszközölni - a másik kárára.

Mind Szapolyai, mind Ferdinánd saját magát tekintve törvényes uralkodónak gátlástalanul osztotta híveinek a másik birtokait.8 A feudális magyar jog szerint csak a koronára visszaháramlott birtokok voltak adományozhatok és az adománylevélben fel kellett tüntetni az adományozás jogcímét. Mivel 1526 után mindkét király saját magát tekintette törvényesnek, így a másik pártján állókat hűtlenségbe esettnek számították. A hűtlenség (infidelitas) fej- és jószágvesztéssel volt büntethető, ezért a ténylegesen tulajdonában lévő birtokok eladományo- zására megvolt a jogcím.9 Mindkét uralkodónak már közvetlenül a megválasztása után voltak hívei Zalában is, akiknek a birtokai, mint az alábbiakban fogjuk látni, sem kerülték a többszöri adományozást.

A továbbiakban azt a három magyar főurat ismerjük meg, akik időnként ugyan más-más király oldalára állva nemcsak Zala megye, hanem az egész ország sorsára is befolyással voltak: Alsólendvai Bánffy Jánost, Enyingi Török Bálintot és Nádasdy Tamást.

Bánffy János az egyik zalai arisztokrata család10 11 tagja, II. Lajos király udvarában pohárnokmester, a mohácsi csata egyik túlélője volt. Istvánffy Miklós elbeszélése szerint, hűséges szolgája Bakács Sándor mentette meg azzal, hogy átadta neki saját lovát. Bánffy János szerencsés megmenekülése emlékére Lendván templomot építtetett, familiárisát pedig kiváltotta a török fogságból."

Bánffy János Szapolyai hűséges híve volt. 1527 márciusában őt küldte követségbe Regensburgba, a birodalmi gyűléshez, hogy segítséget kérjen. Ferdinánd

7 Magyarország története 1526-1686. 1-2. köt. (Szerk. Várkonyi Ágnes) Budapest, 1985. (Magyaro. tört. 1526-1686.)

8 Szakály Ferenc. Magyar birtokadományozások a török hódoltságban. In: Európa vonzásában. Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára. Budapest, 1993, 49. p.

9 Werbőczy István Hármaskönyve. (Kiadta Kolosvári Sándor - Óvári Károly) I. rész. Budapest, 1897, (Hármaskönyv) 77. p.

10 Bilkei Irén: Az Alsólendvai Bánffy család a 16. században. Tanulmányok Lendva történelméből. Lendva, 1992, 70-73. p.

11 Istvánffy 1962. 118-119. p.

23