Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Horváth Zita: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben
Az egyház tulajdonában lévő helyeken többnyire - ahogy említettük már - egységesebb és nagyobb volt az adó és a szolgálat mértéke. Ahol egyformák voltak a kötöttségek (örökös vagy szabadmenetelű), a szolgálat módja (contractus, urbárium, usus) és mértéke, valamint egyezett a fóldesúr személye egy vagy esetleg több helység esetében, természetesen egységesebb volt a szolgálat, de ez az egybeesés elég ritka. A későbbiekben érdemes lesz vizsgálni a földbirtokosok gazdálkodását is, főleg a nagybirtokokon, de ez meghaladja e dolgozat terjedelmét. Összegzés Az 1766. december 29-i királynői rendelettel Zala megyében is megkezdődött az általános, egységes úrbérrendezés, de a munkálatok lassan haladtak, főleg azért, mert Zala megye legtöbb falvában és mezővárosában a parasztok nem akarták elfogadni a korábbi szerződésüknél jóval kedvezőtlenebb urbáriumot. 1768. augusztus 20-ig összesen 380 település urbáriuma készült el. Az úrbéri perek elhúzódása miatt a megyében csak 1771-re fejeződött be az úrbérrendezés. 1780 körül az egyes urbáriumok felülvizsgálata és rendezése is megtörtént. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés heti 1 nap igás, vagy 2 nap gyalogrobotot állapított meg a telkes jobbágyokra számítva. A házas zsellér évi 18, a házatlan 12 nap gyalogrobottal tartozott szolgálni a földesúrnak. Mind a jobbágy, mind a házas zsellér évi 4 forinttal és kilenceddel tartozott a földesúmak, de ajándékot is köteles volt adni. Az elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy a legtöbb esetben - még az örökös jobbágyi kötöttségű Monostorapáti esetében és a vegyes kötöttségű helységek örökös jobbágyainál is - az urbáriumban foglaltaknál alacsonyabb volt a járás paraszti népességének terhe. (Néhány urbárium alapján adózó falu - Lovas, Palaznak - szolgálata haladja csak meg a Mária Terézia-féle urbárium által előírtakat.) Természetesen ezzel együtt is pozitívan kell értékelni az úrbérrendezést, hiszen a szokást, a contractust, az urbáriumot bármikor megváltoztathatta a földesúr magától, vagy birtokos váltás esetén az új földesúr. Ahogy fentebb már említettük, a volt török hódoltsági terület, az akkor rendezetlen birtokviszonyok miatt kedvezőbb helyzetet jelentett a jobbágyoknak. Tehát - miután a tapolcai járás is e terület mentén feküdt - ez is magyarázat lehet a kedvezőbb úrbéres viszonyokra, a telepítési szerződések jobbágycsalogató hatása révén jelentkező méltányosabb adózásra, illetve még a végvári katonamúlt is közrejátszhatott. Láthattuk, hogy a zsellérek zöme szabadmenetelű contractualista volt, mérsékeltebb terhekkel. Úgy véljük, hogy vagy a zsellérsors nem jelentett kedvezőtle144
