Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

Erre kínált lehetőséget a 13. század elején feltűnő27 királyi szerviens terminus, mely eredendően azok megjelölésére szolgált, akiket az uralkodó a maga szolgálónépei közül, többnyire katonai érdemeik elismeréseképpen, felszabadított és új jogállásukhoz igazodó szabad földbirtokkal látott el. Az ilyen módon elnyert társadalmi helyzet gyakorlatilag a birtokos közszabadokéval volt azonos, ami azt eredményezte, hogy a két társadalmi csoport csakhamar összeolvadt, s a továbbiakban a királyi udvar a 11-12. század birtokos közszabadjainak 13. századi utódait külön kiváltságlevél nélkül is a királyi szerviensek közé tartozóknak tekintette.

Az Árpád-kor eredeti, azaz az előkelők szűk körét jelentő nemességéhez nem tartozó szabad birtokosok azonban nem az udvar által felkínált „királyi szerviens” kifejezés birtokbavételével különböztették meg magukat a közszabad parasztoktól. Jellemző e tekintetben, hogy a terminus leginkább a királyi kancellária kiadványaiban fordul elő, a Váradi Regesztrum ellenben, mely egyébként valóságos tárháza a kor különféle társadalmi kategóriáit jelölő kifejezéseknek, egyetlen esetben sem használja.28 A királyi szerviensek - ritka kivételektől eltekintve - nem alkalmazták önmagukra ezt az elnevezést. Ha mármost ennek igazolásául a kehidai oklevélre hivatkozom, akkor állításom teljes képtelenségnek tűnhet, hiszen az oklevél szövege köztudottan „a királynak a Zalán innen és túl lakó összes szerviensei” fordulattal kezdődik. A királyi szerviensek királyi szervienseknek nevezik magukat: mi sem természetesebb ennél, gondolhatnánk. Az oklevelet továbbolvasva azonban világossá válik, hogy valójában a zalaiak, oklevelük első szavai ellenére is, egészen más társadalmi csoport tagjaiként gondoltak magukra. Az, hogy a veszprémi püspök perbeli ellenfelét, Atyuszt maguk közül valónak mondják (Oguz banum, qui unus er at de nobis), önmagában nem perdöntő, mert ez a megfogalmazás kétféleképpen is értelmezhető. Atyusz bán az almádi monostort alapító Atyusz nemzetség tagja volt, s pályája során - egyebek mellett - a szlavón bánságot és a királynéi udvarispánságot is viselte, olyan méltóságokat tehát, amelyeket az Aranybulla az ország első tisztségei közé sorolt.29 Az előkelő nagybirtokos Atyuszt okkal tarthatjuk a tradicionális Árpád-kori nemesség tipi27 A 12. századhoz köthető serviens regis említések értelmezéséhez lásd Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II. (Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván) Budapest, 1923-1987. (RA) 129., 146. sz. és Ladányi Erzsébet: Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez. Levéltári Közlemények 48-49. (1978) 54-55. p.

28 Bolla 1957. 93-97. és Bolla 1983. 63. p.

29 1222:30. te.-CDES I. 201. p.

13