Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth Zita: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben

adnak kilencedet.)40 Tehát valóban létezik összefüggés a szabadmenetelűség, a contractus között nemcsak jogi, de gazdasági értelemben is.

Ezek után érdemes megnézni, hogy a vegyes kötöttségű falvaknál van-e különbség az örökös és a szabadmenetelű paraszt terhei között, majd azt, hogy ezek a terhek magasabbak-e a tisztán szabadmenetelű helységek leírt terheinél. Mivel egyetlen helység van, ahol tisztán örökös jobbágyok laktak (Monostorapáti), így az összghasonlítás a vegyes és a szabadmenetelű helységekkel nem adhat releváns képet.

26 vegyes kötöttségű községet találunk a tapolcai járásban, ebből egynek, Csopaknak nem ismeretes a kérdőpontja, így csak annyit tudunk róla, amit Felhő Ibolya közöl a tabellában. A 25 faluból 5 esetben találunk urbáriumot - ahol csak az van -, 4 esetben csak contractust, 10 esetben szolgálnak „bévett szokás” szerint, 6 helységben egyszerre több adózási forma is van, így a vegyes adózású kategóriába soroltuk be őket.

Először vizsgáljuk meg az urbárium szerint adózó 5 települést. Ezek: Badacsonytomaj, Csehi, Csobánc, Diszely, Gyulakeszi, Prága.

Badacsonytomaj 1746-ban kapta az urbáriumát, az úrbérrendezés idején gróf Esterházy Károly volt a földesura. Eszerint minden egészhelyes gazda 1 forint 25 krajcár készpénzt fizetett, a zsellérek nem fizettek semmit, hanem 8 nap gyalogrobotot szolgáltak, valamint széna- és gabonahordási kötelezettségük volt. Az örökös jobbágyok „nem máskor, hanem csak mikor parancsolytattak, szablyák robotot. ”41 Egy-egy héten 2 vagy 3 napot is kellett szolgálni, de néha 2 hétig sem robotoltak. Némely esztendőben többet, máskor kevesebbet szolgáltak. Ajándékot nem, ellenben a püspöknek tizedet, a régi irtásföldek után pedig kilencedet kellett adniuk. Felhő szerint42 25 házas zsellér élt a faluban, házatlan egy sem, úgyszintén jobbágy sem. A 9 kérdőpont szerint hét volt az örökös jobbágyok száma, a többi szabadmenetelű.

Csehi földesura a veszprémi püspökség volt. Az investigatioból tudjuk, hogy az újabb lakosok a szabadmenetelűek. Pontos számokat erről nem közöl (32 telkesjobbágy, 9 házas, 4 házatlan zsellér).43 Az 1751-es, Padányi Bíró Márton püspöksége alatt tartott úriszéken kapták az urbáriumot, mely szerint adóztak. Minden egészhelyes jobbágy, kinek marhája volt, 12 napot, kinek nem volt, 12 napot gyalog szolgált, vagy a szolgálat helyett 3 forintot fizetett. A félhelyesek ennek

40 Ez annál is inkább érdekes, hiszen például Bihar megyében éppen a kilenced adásának a kötelezettsége figyelhető meg mindenütt. Lásd Papp Klára: Jobbágyi szolgáltatások a XVIII. századi Bihar megyében. Debrecen, 1987, 120. p.

41 ZML IV. 1/9. Badacsonytomaj, 1. kérdőpont.

42 Lásd 2. melléklet.

43 Lásd 2. melléklet.

136