Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth Zita: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben

ehelyütt nem szólunk. Egyúttal dolgozatunk célja az, hogy megvizsgálja ezen források felhasználhatóságát egy adott kérdés - az úrbéres viszonyok - elemzéséhez, kiemelve azokat a problémákat, amelyekre nem kapunk választ és további kutatást igényelnek (például nem foglalkozhatunk a birtokosok gazdálkodásával).

Az úrbérrendezéskori Zala megye a Dunántúl délnyugati sarkában terült el, a Drávától a Balaton északi partvidékéig, így a címben jelölt járás ekkor - a megye hat járásából az egyik - még Zala megyéhez tartozott. Az 1950. évi közigazgatási átszervezés során a megye keleti részét, összesen 119 községet - benne a tapolcai járást - Veszprém megyéhez csatolták.4 (1979-ben, nagyjából a hajdani keszthelyi járás területe visszakerült Zalához.) A megye úrbérrendezés alá került 491 településéből 72 tartozott a kérdéses időben a tapolcai járáshoz.5 A megye - így a járás - birtokviszonyai a XVIII. század közepe táján meglehetősen tarka képet mutattak. „Hatalmas birtoktestek közé ékelve néhány tehetősebb középbirtokos, számos néhánytelkes kisbirtokos és rengeteg egy- vagy töredéktelkes kisnemes, egész falvakra menő földművelő parasztnemesség van. ”6 Ennélfogva a járás alkalmasnak tűnik arra — a helységek nagy száma, a vegyes birtoklás miatt -, hogy az úrbérrendezés előtti úrbéres viszonyokat komplexen elemezzük. Elemzésünk szempontjai a következők:

1. Ki vagy kik voltak a birtokosok (világi, egyházi)?

2. Mi szabja meg - természetesen az urbárium kibocsátása előtt - a szolgáltatások rendszerét, mennyiségét (szokás, contractus, urbárium)?

3. A paraszt jogállása (jobbágy vagy zsellér, örökös vagy szabadmenetelű jobbágy).

4. Jobbágyi szolgáltatások.

Ezek együttes vizsgálata képet adhat az úrbéres viszonyokról, hiszen valamennyi szempont egymással összefügg, így az első három magyarázatot adhat - sajnos a források hiányosságai miatt nem teljesértékűen - az utolsóra, a jobbágyi szolgáltatások mértékére.

Végezetül azt kívánjuk elemezni, hogy a Mária Terézia által kiadott és bevezetett urbárium nehezítette-e a jobbágyság helyzetét vagy esetleg kedvezőbb feltételeket teremtett számukra.

'Felhő 1970. 302. p.

5 A települések megnevezésénél mindig a forrásban szereplő névalakot használtuk. Térképen történő beazonosításukhoz lásd: Magyarország történeti helységnévtára. Zala megye 1773-1808. 1- 2. köt. (Szerk. Szaszkóné Sin Aranka - Breinerné Varga Ildikó) Budapest, 1996, térképmelléklet.

6 Felhő 1970. 363. p.

122