Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Dominkovits Péter: Birtoklástörténet - társadalomtörténet. A petőházi Zeke család Zala megyei birtokai

A misefáihoz hasonlóan az edericsi birtokok is roppant szerények voltak. Az 1754-es összeírás szerint a Kis család két családfője volt a Zekék jobbágya. Míg Márton az atyai házfélben lakott, egy szekér kukoricát termő kertje mellett a jobbágyi szolgálatokat 12 hold - házhelyéhez tartozó - szántó után kellett lerónia. Ferenc egész helyen élt, melyhez 9 hold szántó tartozott. Kissé elvadult kukoricás kertje mellett még egy 3 szekér szénát adó rétje volt, mely a Balaton bozótjáig lenyúlt.73 74

A kis- és nagygörbői javakról 1757 januárjában készült részletes összeírás. Az alábbiakban érdekes egy kicsit behatóbban is megismerkedni a conscriptio eredményével, hisz a forrás - mégoly csekély jobbágylakosság esetén is - kitűnően jelzi a vagyoni differenciációt és a telki állományban az irtásgazdálkodás jelentő, , 74

seget.

1.táblázat

Zeke József kisgörbői jobbágyai 1757. évi szántó és rét állománya

Jobbágy neve

Szántó (hold) házhoz tart. irtás

Rét (szénaboglya) házhoz tart. irtás

Tóth Ferenc

92Takács Ferenc

8

6

9Cseh Antal

6

11,5

0,5

8

Berecz Mihály

7,53Cseh János

11,5

15,5

5Összesen

42,0

33,0

19,5

8

Kisgörbőn öt jobbágy 75 hold szántóval, 27,5 boglya szénát adó réttel élt a Zeke család földesurasága alatt.

Pupák György ispán jelentése szerint a faluban még további 23 holdnak a Zekék a földesurai, e földterület döntő többsége hegyvámos szőlő, jelentős része frissen telepített. Az uradalmi rétek közül a „Palotás rét” 14 szekér szénát adott, az „ Óhidi út felé a Hosszú rét” minthogy a községi erdő mellett volt, s a jobbágyok állatai rendszeresen rájártak, csekély hasznot hozott, „a Rétszigeti dűlő” csak 2 kis szekér szénát adott, a „Hariska” nevű rétet pedig valójában a Bezerédyek élték.

73 SL Zeke cs. lt. 14. d. fasc. 15. no. 39.

74 Az irtásgazdálkodás szerepe, fontossága eltérő súlypontozással, de mindegyik településen előkerül. A problémakör - döntően Zala megyei levéltári forráson nyugvó monografikus igényű feldolgozása: Takács Lajos'. Irtásgazdálkodásunk emlékei. Budapest, 1980.

110