Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Dominkovits Péter: Birtoklástörténet - társadalomtörténet. A petőházi Zeke család Zala megyei birtokai
Nagygörbőn 2 jobbágyot és egy bérlőt (?) írtak össze. Míg Ányos Péter 15,5 hold házhoz tartozó szántót, 8 szénaboglyát adó réttel, Ányos János 7 hold telekhez tartozó, 3 hold irtás eredetű szántóval, 6 szénaboglyát és egy kis petrencét adó réttel rendelkezett. E családhoz nem tartozó további egy személynek (bérlő?) 10 hold szántója, 4 boglya szénát adó rétje volt. Az évben még további 8 hold feküdt parlagon, a „Meleg völgyben” fekvő 2 hold irtás eredetű szántót Zeke József Hatvani Ferencnek engedte át.75 Zeke József úrbéres, 1398 holdas birtokállománya alapján a középbirtokos nemesség alsó részébe tartozott. Az úrbéres birtokviszonyokat feldolgozó kézikönyv alapján Csepreg és [FertőjSzentmiklós mezővárosokban, Petőházán, Pinnyén, Szécsényben, Cirákon 1318 hold úrbéres birtokkal, a regisztrált úrbéres birtokterületeinek 94 %-ával rendelkezett. Zala megyében Kaszaházán, Kisgörbőn, Alsóhahóton, Misefán 80 hold úrbéres birtokot bírt.76 Mindezekről a birtokokról a legteljesebb információt a Zeke József halála után, 1779-ben örökösei vagyonosztályához felvett inventárium ad. Kaszaházán „ a curialis ház morbul vagyon építve, mely ál első szobábul, be nyillóbul, konyhábul kű kéményre, hátulsó szobábul, rozzant kamrábul és utánna való színbül, marhának való állásbul dűledezett sövényfalakra, az curialis háznak födele nagyobb részin le vagyon dőlvö, s ezen ház elöt vagyon egy kicsin veteményes kertecske... ” A valójában armalista, kurialista nemesi lakóházat, a hozzá csatolt gazdasági épületekkel - rossz fizikai állapotát is figyelembe véve - csak 25 ft-ra becsülték ! A nemesi kúria után található „...egy sövény bál csinált pajta, zsúppal meg kötvö, közönséges statusban a ’ talpjai ugyan már meg romlottak... ”, melyet az összeírásba 10 ft becsértékkel vettek fel. Az árendált urasági kocsma „...vagyon morbul építve, az hol egy első szoba, konyha kű kéményre, és hátulsó szoba, ez alatt vagyon boronábul csinált pince mely annyira el romlot, hogy alig lehet belé menni úgy le rokkant, azért az hátulsó szobát nemis lehet lakni, a’födele is meg vagyon támogatva... ”, s így tán nem épp arányosan magát az épületet 10 ft-ra taksálták. A földesúri jövedelmek egyik meghatározója a Kaszaházi malom, melynek részletes leírása az etnográfia és az ipartörténet kitűnő emléke. „ Vagyon a ’ Szala vizén három kerékre tölgy fa boronábul, mellynek az alsó borona fái már nagyon el romlottak, de leg inkább a’ viz felül el annyira, hogy dűlő félben vagyon jobban, mint nem ; itt meg olvasván a’ borona fákat, a’ négy szegletben 22. darabnál 75 SL Zeke cs. lt. 15. d. fasc. 16. no. 13. 76 Úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. k. Dunántúl. (Szerk. Felhő Ibolya), Budapest, 1970, 244-245., 382-383., 388-389., 488. p. A középbirtokos nemességet a 100- 1000 hold úrbéres telki állománnyal rendelkezők közé teszi: Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században. In: A Nógrád megyei múzeumok évkönyve. 8. 1981. 65-66. p. 111
