Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Németh József: Egy dunántúli kisváros és gimnáziuma. A zalaegerszegi gimnázium története, alapításától az első világháborúig

tartották számon, melyikük szepességi német, Árva megyei izraelita, aranyos- rákosi székely nemes, bajai sváb, pesti, győri vagy nagyszebeni polgár, dél-zalai földműves família gyermek. Az sem igen választotta cl őket, hogy latint, fizikát vagy éppen hittant tanítanak. Ebben szerencsés, fclvilágosultan gondolkodó évtizedben összekötötte őket a feladat: mindannyian a zalaegerszegi gimnázium tanárai.

A tanulók közt ugyan szép számmal voltak zsidók, előfordultak evangélikusok, reformátusok is, de a többség katolikus volt. így aztán az ő heti két hittanórájukat az iskolában tartották, a 16 órára külön hittanárt alkalmaztak a plébánián, aki azonban gyakorlatilag a tantestület tagja volt. Velük is szerencséje volt a városnak is, az iskolának is. Két név kívánkozik ide: Géfm Gyuláé (később a szombathelyi szeminárium rektora, kanonok, jeles egyháztörténész) és Petim Józsefé. O Mindszenty József néven a XX. századi magyar történelem formálója és áldozata lett.

Ez a sokszínűség, magas szintű képzettség, nagyotakarás találkozott egy helyét, szerepét kereső kisváros feltörekvő szándékaival. Érthető, hogy a különböző, jórészt elevenebb kultúrájú városokból érkezett tanárok szerették volna új környezetüket is vonzóbbá, szellemiekben is gazdagabbá formálni. Nem csoda, hogy másfél-két évtizeden keresztül a gimnázium és tanári kara jelentette az erjesztő kovászt a megyeszékhely társadalmi, szellemi életében.

A tanári életforma

Ezt a korabeli tanári életforma is lehetővé tette. Aki álláshoz jutott, fizetéséből tisztes módon el tudta tartani családját. Felesége általában nem dolgozott, később esetleg szerényebb bérű cselédlányt is fogadhattak. A nőtlenül érkezettek kapósak voltak férjnek is, s a jobb módú családokhoz benősülve nagyobb, dolgozószobás lakáshoz is jutottak. Heti 16-18 órájuk volt, s csak kevés értekezlettel terhelték őket. A házimunka, a bevásárlás nemcsak szükségtelen, hanem a korabeli felfogás szerint méltatlan foglalatosság lett volna számukra.

Érdemes ilyen szemmel is elolvasnunk a már említett nagybányai tanár, Németh József nemrég ki is adott naplóját. Megtudjuk, hogy fizetésén kívül költözési költség, fizetési osztálytól és városnagyságtól függő lakáspénz illette meg a tanárt, felesége (ha az nem dolgozott) után is családi pótlékot kapott, a fővárosiaknak közlekedési segély is járt. Németh József helyettes tanárként, 26 éves korában nősült, 3 szobás lakást bérelt (háló, író és ebédlő). 1902-től cselédlány segített a kisgyermek (a későbbi író) körüli teendőkben. 1903-ban Szolnokon tanít, ekkor már rendes tanár, ötszobás lakást bérel harmincadik születésnapján.

40