Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon

történelmi dokumentáció — így a kitűnő magyar történelmi statisztikai adatszolgáltatás is — elsősorban az iskolába járó népességek nagyságát, összetételét és iskolahasználati szokásait engedi meg legjobban tanulmányozni. Ennek a kérdéskörnek talán azért fejlődött ki jelentős nemzetközi irodalma, mert rajta keresztül lehet megközelíteni az iskolán át történő társadalmi reprodukcióra vonatkozó egyéni és kollektív (osztály-, réteg- vagy vallássajátos) stratégiák sajátosságait. Ez az irodalom, forrásai természeténél fogva, majdnem mindig a kielégített keresletet veszi számba. Evvel árnyékban marad az iskolázás társadalomtörténetének konjunkturálisán esetenként igen lényeges aspektusa, a ki nem elégített kereslet kérdése. A tandíj-fizető képességgel és az előírt előképzettséggel rendelkező népességet különböző módon lehet az iskoláktól távol tartani: általános vagy szelektív (csak bizonyos csoportokra vonatkozó) numerus clausus-szál, egyes iskolák diszkriminatív felvételi politikájával, az iskolák ritkaságával (mely a keresletet eltávolítja a kínálattól, illetve az átlagosan fizetőképes keresletre ez kizárólagos többletköltséget ró), az iskola nyelvétől és kultúrájától idegen diákság keresletének elbátortalanításával stb. A magyar iskolatörténet is ismeri ezt a problémát. Például a három szlovák gimnázium bezárásával (1874) ezek közönségének egy (bár csak töredéknyi) része nem részesülhetett Magyarországon középfokú képzésben. 1939 és 1945 között a magyar középiskolákba a zsidókra nézve 6 %-os numerus clausust alkalmaztak (melyet igaz, nem mindenütt hajtottak szigorúan végre). A szellemileg felkészült diákság fizetésképtelenség folytán nem kielégíthető kereslete végig meghatározó jellemzője volt a régi gimnáziumi rendszernek. 1945 után egy ideig ún. politikai okokból zárták ki a volt középrétegek „osztályidegenként” megbélyegzett gyerekeit a felsőbb iskolázásból. A ki nem elégített kereslet tehát igencsak nagy horderejű kérdéseket takar, melyeket legalább utalásszerűén jelezni kellett ebben az összefüggésben.

Magára a kielégített kereslet globális alakulására nézve a legfontosabbak az időben folyamatosan alakuló vagy pedig a történelmileg kumulált kcreslelmuta- tók. Ezek tehát kétfélék lehetnek aszerint, hogy egy-egy időpontra (s általában a fiatalkorú népesség megfelelő évjárataira), vagy pedig visszamenőlegesen az egész népesség összesített iskolázottságára vonatkoznak. Mindenképp azt fejezik ki, hogy az adott társadalomban milyen mennyiségben (vagy milyen gyakorisággal) foglalkoznak vagy foglalkoztak bizonyos szintű és típusú műveltség megszerzésével. A globális mutatók a társadalom tagjaira eső átlagos kulturális tőkebefektetések nagyságrendjét engedik felbecsülni. A legjobb (szociológiailag „legtisztább”) mutatók arra a nemzedékre vagy életkor-csoportra vonatkoznak, amelynek tényleges esélye lehetett a megfelelő iskolázottsági szint elérésére.

31