Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon

Ilyen, egy-egy történelmi időpontra vonatkozó mutató például az iskolába járók százaléka az iskolakötelesek között, az írástudók (pl. nevüket aláírók) aránya a besorozott katonák között, a középiskolába járók százaléka a 10-18 évesek között, az érettségi vizsgát letevők százaléka a 18 vagy 19 évesek között, az egyetemre vagy főiskolára járók százaléka a 18-22 vagy a 18—23 évesek között. Hasonló adatokat érdemes visszamenőlegesen az érintett össznépességre is alkalmazni. Ilyen mutatókat szolgáltat például az alfabetizáltak százaléka a 6 évnél idősebbek, a középiskolák 4, 6 vagy 8 osztályát elvégzettek aránya a 14, 16 vagy 18 évnél idősebbek, az egyetemi diplomával bírók százaléka a 23 éven felüliek között.

Magára az iskolarendszernek a keresettel való kapcsolatára is lehet globális mutatókat találni, mely a rendszer történelmileg változó keresettségét, „telítettségét” vagy sajátos felkészültségét fejezi ki a jelentkező kereslet kielégítésére. Ilyenek legdurvábban az egy iskolára, finomabban az egy tanárra, s még pontosabban az egy osztályra jutó diákszám jelzései, mely esetben érdemes megkülönböztetni az alsó (első, második) és a felsőbb (pl. nyolcadik) osztályokra eső diákszámokat. Az időben egymásnak megfelelő alsóbb és felsőbb osztályok népességeinek számszerű összevetése ugyanis a keresletcsökkenés kor-sajátos, illetve iskolai szint-specifikus jellemzőire, valamint az iskolán belüli „lemorzsolódás” mértékére vet fényt. Magyarországon történelmileg mindig igen magas maradt ez a „lemorzsolódási hányados”, hiszen az induló első osztályos gimnazistáknak általában alig harmada-negyede jutott el az érettségihez. Ehhez a megállapításhoz legalább két lényeges társadalomtörténeti probléma kapcsolódik. Egyrészt a különböző (állami, katolikus, protestáns) iskolatípusokra magukra is jellemzően eltérő volt a „lemorzsolódás” mértéke, s ezt érdemes történelmileg megfigyelni és az iskolák működési feltételei (rekrutáció stb.) ismeretében értelmezni. Másrészt emlékezni kell arra, hogy a „lemorzsolódás” a félreérthető- ségig kétértelmű fogalom. Közkeltű magyarázata arra utal, hogy az induló iskolások egy része valami külső (szülők fizetésképtelensége) vagy „belső” (rossz tanulás) okból nem képes „feljebb”, a felsőbb osztályokba kerülni. Holott az is szerepet játszhatott itt, hogy a középiskolai kereslet egy része már eleve csak bizonyos szintre korlátozódott, például elég tipikusan — a kispolgárságban igen gyakran minden más meggondolástól függetlenül — a gimnázium négy első osztályára. Ez ugyanis az 1883-as a köztisztviselők minősítését szabályozó törvény óta (de informálisan már azelőtt is) feljogosított bizonyos szerény, de már nyugdíjjal és állásbiztonsággal járó, s legfőképp „nadrágos (úri)emberré” avató közszolgálati vagy félig közületi (pl. vasutas) kishivatalok betöltésére.

32