Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Siró Béla: Református középiskolák, református iskolapolitika a polgári Magyarországon
A diáktámogatás egy másik formáját a jó tanulmányi és egyéb eredményeket jutalmazó ösztöndíj alapítványok jelentették, 1913/14-ben közel 34000 koronát osztottak ki.31 A tápintézeti szabályok azt mutatják, hogy a református gimnázium kedvezményekben részesítette a hátrányos szociális helyzetű tanulókat. A kedvezményes helyekre való felvételnél a szegénység, a tanulásban való előmenetel és a jó magaviselet volt az irányadó. A szociális elv érvényesítését korlátozta tehát az, hogy a kedvezményes kategóriákba csak olyan szegény tanulók voltak felvehetők, akik általános jeles vagy legalább jó osztályzatúak és kifogástalan magaviseletüek voltak.32 A református gimnáziumok diákellátási rendszere (ösztöndíjalapok, tápintézeti alap) az első világháború alatt, majd az ezt követő infláció nyomán összeomlott, mivel az alapítványok vagyona általában tőkepénzbe, hadikölcsönbc volt fektetve. így Debrecenben 141 ösztöndíjalap megsemmisült, a közszükségleti pénztár vagyonának is csak 30-ad része maradt meg, azaz a debreceni intézmény megszűnt a szegények iskolája lenni.33 Ebben a helyzetben általános probléma volt, hogy nem alakult ki az a gazdag polgári mecénási réteg, amely a nemesi patrónusok jótevői szerepkörét átvehette volna. A háború után alakuló iskolai segítőegyesületek tevékenysége nem pótolhatta a súlyos anyagi veszteségeket. A református középiskolákban ennek ellenére megpróbálták a hagyományos diákjóléti politikát továbbfolytatni, némi sikerrel. Ennek jelei, hogy a református intemátusokban általában még a két világháború között is alacsonyabb díjat fizettek, mint például a római katolikusok intézeteiben, és az, hogy a papok, tanítók és egyéb egyházi alkalmazottak gyermekei továbbra is tandíjkedvezményben részesültek. A tandíjak megállapításakor, ahol lehetett, a saját feleke- zetüektől más felekezetüekhez képest jóval alacsonyabb tandíjat szedtek. A tandíjak csökkentését azonban korlátozta, hogy a fenntartó nagymértékben e bevételre volt utalva. A református iskolapolitika fentebb vázolt jellemzői kimutatható, bár nem túl jelentős, pozitív kihalással voltak a református középiskolai tanulónépesség rétegződésére, összetételére. Az iskolázási esélyegyenlőtlenségek — a lakóhely illetve a társadalmi hovatartozás szerint — itt kevésbé jelentkeztek, mint országosan. A református középiskolákban a vidéki, azaz a viszonylag költséges 31 S. Szabó József: A debreceni református kollégium tanulóinak a segélyezése. In: A debreceni református gimnázium értesítője 1928/29. 32 A debreceni református kollégiumi tápintézel szabályzata és házirendje, (közzéteszi Sas Béla és Csűrös Ferenc) Debrecen, 1910. 33 S. Szabó József utóbb i. m. 230
