Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Siró Béla: Református középiskolák, református iskolapolitika a polgári Magyarországon

Református diákjóléti, diákcllátási politika

1913/14-ben a magyarországi középiskolák mellett száz köztartás működött, azaz az intézetek 44 %-ához kapcsolódott köztartás (bentlakás, diákétkeztetés). Az állam ez időben gyakorlatilag nem tartott fenn internátust: a 38 állami főgimnázium 15142 fős népességéből csak 282 volt internátusbán elhelyezve.27 Az egyházak — ezen belül a református egyház — viszont számos saját fenntartású internátust működtetett. 1909/10-ben a 10668 tanulónépességü 26 katolikus szerzetesrendi főgimnázium közül 8 mellett internátus volt 421 fővel (természetesen a vidéki tanulókat emellett más egyházi keretben is elszállásolták). Ezzel szemben 25 református középiskola mellett 14 internátus állott fenn, ahol a 8400 növendék közül 1502 fő nyert elhelyezést. Mindez azzal magyarázható, hogy a református népesség területi elhelyezkedéséből adódóan e felekezeti középiskolák és intemátusaik ez időben a magyarnyelvű oktatás és a magyarosítás legfontosabb eszközei voltak az elemi iskola mellett a vegyes etnikumú keleti területeken . Ezt igazolja, hogy a trianoni határokon kívüli 9 középiskola közül csak egy (Szatmárnémeti) mellett nem volt internátus, s a 8 internátusbán a református iskolák bentlakó növendékeinek több mint 90 %-a volt elhelyezve.28

Az első világháború után a református egyház elvesztette legnépesebb inter- nátusait a vegyes etnikumú területeken, 1920/21-ben a 18 fiú gimnázium közül csupán 9-ben volt meg valamilyen formája a köztartásnak (internátus, tápintézet), 9 városban semmilyen, a református nevelést támogató intézmény nem volt. A 2817 vidéki tanulóból csak 1291 (46 %) kapott ellátást, közülük 606 fő (47 %) volt bennlakó (az össztanulólétszám 9 %-a), és 685 volt a bejáró. Az eddigi állampolitikai szempont helyett immár egyértelműen sajátos felekezeti szempontok érvényesültek a református iskolaügyben. 1922-ben az egyetemes konvent „sajnálattal állapítja meg, hogy olyan kevés köztartásunk van, hogy a gimnáziumi tanulóinknak csak 17, 96 %-a (1291 fő) van elhelyezve valamilyen köztartásban, s felhívja az egyházkerületek figyelmét, hogy hatáskörükben kövessenek el mindent új intemátusok, köztartások felállítására s a meglevők minden módon való erősítésében.”29 Az 1930/31. tanévben 19 középiskolának már 12 intemátusa volt 882 növendékkel, akik az össztanulólétszám 12,8 %-át, a

27 Asztalos: i. m. 13. o.

28 A ni. hír. kormány 1910. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, 1911.359-360. o.

29 Konvcnti jkv. 53/1922. sz.

228