Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Siró Béla: Református középiskolák, református iskolapolitika a polgári Magyarországon

alapján szedhetők”. A törvény végül teljesen a fenntartóra bízta a tandíjak és az egyéb díjak megállapítását. A konvent elnöki tanácsa a javaslat azon pontját is sérelmezte, miszerint a miniszter tanügyi célokra valamennyi középiskolában elrendelheti díjak szedését. Ebben az esetben kompromisszum született: a díjakat az egyházi hatóság szedte, de kötelező érvénnyel. Hasonlóan kölcsönös engedmények alapján szabályozták még a fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő tanárok kinevezését: az 50 százalékban, vagy annál kevesebb fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő tanárok kinevezési joga a fenntartóé maradt, az ennél nagyobb támogatást élvező tanárok alkalmazásához azonban már miniszteri jóváhagyás volt szükséges, és csak a teljes fizetésüket államtól húzó tanárokat nevezte ki az állam.25

A közoktatási igazgatás újjászervezéséről szóló 1935. évi 6. törvényt, illetve ennek végrehajtási utasítását, a református tanárság és egyházi hatóságok ellentmondásosan értékelték. Egyesek azon véleményüknek adtak hangot, hogy a törvény több rendelkezése előrehaladást jelent a református egyház önkormányzatának a szempontjából. Például azok a cikkelyek, amelyek szerint — eltérően az 1883-as szabályozástól — előzetes jóváhagyás után az államsegélyes iskolák is saját tankönyvet és tantervét alkalmazhatnak. Mások viszont úgy értelmezték a törvényt, hogy az az egyház önkormányzatát jelentékenyen korlátozza. Az egész református tanárság messzemenőkig egyetértett azonban a törvény nevelési céljaival, azzal, hogy az egységes tanügyi igazgatás megteremtésével tovább erősödjön a közoktatás keresztény és nemzeti jellege.26

Végső soron a református középoktatás konfesszionális jellege és a református iskolai autonómia a polgári korszakban tehát a személyi ügyek önálló intézése mellett úgy érvényesült, hogy a kormányzat szándékai ellenére egyes intézmények fennmaradtak, számos középiskola megtarthatta humán jellegét, a felvételi és szelekciós rendelkezéseket sajátosan hajtották végre, valamint a törvényelőkészítés során tekintettel voltak a reformátusok véleményére is. A polgári jogszabályozás szerint a tandijak és tandíjkedvezmények megállapítása, a diákjóléti politika továbbra is az egyházi fenntartók jogosítványa maradt.

25 Debreceni Protestáns Lap 1934. 5. sz. és Soós József: Az új középiskolai törvény. In: Protestáns Tanügyi Szemle VII. (1934.) 151-155. o.

26 Az Országos Református Tanáregyesület XXX. rendes közgyűlése. In: Protestáns Tanügyi Szemle X., (1936.) 365-370. o., Debreceni Protestáns Lap 1935. 12. sz.; Az Országos Református Tanáregyesület felterjesztése az Egyetemes Konvcnthcz az 1935:6. te. Végrehajtási Utasítása tárgyában. In: Országos Református Tanáregyesületi Évkönyv 1935/36. 57-64. o.

227