Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Siró Béla: Református középiskolák, református iskolapolitika a polgári Magyarországon

antiszemita pogromok, egyetemi numerus clausus) a korabeli közvélemény előtt is nyilvánvalóan részben a zsidóság középiskolai továbbtanulását kívánta korlátozni. De már a nemzetgyűlésben is hangot kapott az a nézet, hogy az intézkedés kárvallottjai a műveltségi hátránnyal középiskolába jelentkező vidéki, elsősorban kisbirtokos, paraszt szülők gyermekei lesznek.19 Az egyetemes református konvent is felismerte, hogy a rendelet az általa képviselt református népességet más felekezeteknél hátrányosabban érintheti, ezért tiltakozásának adott hangot: „Egyetemes konventünk... kimondja, hogy a középiskola első osztályába való belépésre jogosító felvételi vizsgálatot — mint az 1883. törvény XXX. törvénycikkel ellentétes intézkedést —, amelynek különösen a magyar vidéki városokban éppen a tősgyökeres falusi gyermekekkel szemben kedvezőtlen hatása van, nem tartja kötelezően elrendelhetőnek.”20 Hasonlóképpen foglalt állást az egyetemes zsinat is, következőképpen indokolva döntését: „a tanítók hadiszolgálata következtében éppen a falusi iskolák rendkívül meggyengültek s gyakran szüneteltek, midőn éppen ezért a gimnáziumokra nézve rendkívüli intézkedés gyanánt nem annyira fölvételi vizsgálat, mint inkább egy előkészítő gimnáziumi osztály szervezése látszott volna tanácsosnak, melytől nemzeti intelligenciánk felfrissülését várhatjuk”.21

A felvételi vizsgát végül 1924-ben eltörölték, de a kultuszminisztérium újabb, a tanulmányi eredmény alapján való szelekciós rendelkezésekkel próbálta a középiskolai tanulónépességet megszűrni, megritkítani. Ezeket a reformátusok ugyan elméletileg helyeselték, de körükben általános lehetett az a nézet, amit a debreceni intézmény igazgatója fogalmazott meg: a felsőben, ahol nincsenek párhuzamos osztályok, nem lehet mellőzni a volt 1-4. osztályos növendékeket, „Az első osztályban pedig a tősgyökeres kálvinista kisbirtokosok gyermekeinek intézetünkbe való özönlése és ahhoz való ragaszkodása kíván tőlünk körültekintő figyelmet és kíméletet, mert hiszen ez a pietás és ragaszkodás a mi ősi tanintézetünk leghatalmasabb szellemi és anyagi erőforrása.”22 A kisebb települések intézményeinek pedig egyenesen létérdeke volt a tanulónépesség megtartása, hiszen a tan- és egyéb díjbevételre voltak utalva.

19 Drózdy Győző nemzetgyűlési interpellációja és Haller István miniszter válasza. In: Az 1920. évi nemzetgyűlés naplója V. k. Budapest, 1920. 142-145., 208-212. o.

20 Konventijkv. 32/1921. sz.

21 lásd a 13. számú hivatkozás

22 Tiszántúli egyházkerülcti jkv-k 509/1922. sz.

225