Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Siró Béla: Református középiskolák, református iskolapolitika a polgári Magyarországon
Iák megmaradását illetően. A VKM már az első világháború éveiben felvetette a vasúttól távol fekvő, jelentéktelen és nem református többségű Gyönk gyér népességű református gimnáziumának a megszüntetését, majd a háború után a karcagi és a hajdúnánási középiskola polgári iskolává való visszaminősítését szorgalmazta, de a református egyház egyik esetben sem számolta fel a középiskolát. A VKM — az egyházzal ellentétben — szükségtelennek ítélte meg a Nagykunságon a mezőtúri intézményt és Szeghalmon polgári iskola létesítését javasolta, ezzel szemben megmaradt a mezőtúri gimnázium és református egyház nem polgárit, hanem reálgimnáziumot létesített Szeghalmon 1926-ban.17 A 19 református középiskolai székhely közül több olyan településen (Gyönk, Kisújszállás, Karcag, Hajdúnánás, Szeghalom, Békés, Mezőtúr, Csurgó) egyáltalán nem volt polgári iskola, ahol egyébként indokoltabb lett volna — az alacsony lélekszám, kisszámú intelligencia, illetve iskolázott réteg miatt — ezt a középfokú végzettséget adó de nem a felsőfokú tanulmányokra előkészítő típust működtetni. Bár egy-két esetben a középiskola fenntartása az adott térség elégtelen középiskolai ellátottsága miatt szintén indokolt volt. A felsorolt települések vonzáskörzetükkel együtt iskolázási szempontból sajátos régiót képeztek, ahol a kormányzat szándékaival éppen ellentétes oktatásügyi feltételek alakultak ki. A református egyház nem értett egyet a kormányzat egyes szelekciós rendelkezéseivel sem, amelyeket a középiskolai tanulónépesség arányának csökkentésére, továbbá az oktatás színvonalának emelése érdekében vezettek be. A szelekciós rendelkezések közül a református egyházvezetés tiltakozását váltotta ki az első, a VKM 104403/1920-V. számú középiskolai felvételi vizsgát bevezető rendelete. A rendelet indoklása szerint a felvételi bevezetésére azért volt szükség, mert a középiskolák színvonala a túl nagy tanulólétszám miatt csökkent, mert a középiskolába tódulás „nagy mértékben szaporítja a szellemi proletáriátus számát oly elemekkel, akik gyakorlati életpályákon sokkal jobban boldogulnának, ha idején ide tereltetnek, míg a tudományos pályán a nagy verseny és saját tehetségtelenségük miatt nem tudnak elhelyezkedni és könnyen a nemzeti élet fejlődésére káros és veszedelmes irányzatok zsákmányaivá lehetnek”. Az indoklás szerint a rendelettel hozzá akarnak járulni „müveit, szakképzett és erkölcsileg is megbízható, erős, iparos és kereskedő osztályok” kialakításához is.18 A rendelet az adott politikai légkörben (fehérterror, 17 Benisch Arthur: Középfokú iskoláink elhelyezése. In: Magyar Paedagogia XXVII (1918) 11- 31. o., A tiszántúli református egyházkerület jegyzőkönyve 194/1926. sz. Debrecen, 1926. 18 Hivatalos Közlöny 1920. 40. sz. 224
