Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944
sorban Ladányi Andor kutatási eredményei alapján — megállapíthatjuk, hogy a felsőoktatás intézményrendszerével kapcsolatos törekvései igen pozitívak voltak: biztosította a vidéki tudományegyetemek fenntartását, sőt jelentős mértékű fejlesztésre, építkezésekre kerülhetett sor. Nagyvonalú tudománypolitikájának eredményeit a gyüjteményegyetem, a hazai tudományos intézetek, klinikák, a külföldi — bécsi, berlini, római — magyar intézetek működése is bizonyította. A nagy kultúrpolitikus a magyar társadalom modernizációjára, a „konzervatív reform”-ra törekedett; elgondolásai az új tartalommal megtöltött kereszténynemzeti ideológiában, a neonacionalizmusban öltöttek testet. Véleménye szerint a Trianon utáni Magyarországban „a kultusztárca egyben honvédelmi tárca is”. Már 1922-ben kijelentette: „A magyar hazát ma első sorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Tehát a neonacionalizmus a történelmi Nagy-Magyarország integritásáért folyó küzdelem fontos eszköze volt: Klebelsberg Trianon után a gazdaság és a kultúra területén akarta az újabb változásokat megindítani: „müveit és jómódú nemzet akarunk lenni, szóval fajsúlyosabb, mint a bennünket környező népek”. A kultúrfölényben látta a lehetőséget arra, hogy „egyszer, megengedett eszközökkel, az elvcszítcttet visszaszerezzük”. Klebelsberg elgondolásait, tetteit, terveit a Parlamenten kívüli beszédeiben és újságcikkeiben is kifejtette, népszerűsítette. Klebelsberg közel egy évtizeden keresztül állt a kultusztárca élén; alkotásai, impozáns eredményei valóban tiszteletet parancsolóak voltak. A Károlyi-kormány közoktatásügyi minisztere először (1931. augusztus 24. és december 16. között) Ernszt Sándor volt. Minisztériumi bemutatkozó beszédében — miután szép szavakkal méltatta elődei, Eötvös József és Klebelsberg munkásságát — kénytelen volt megállapítani: „mindenben alkalmazkodnunk kell az élethez és a körülményekhez, amelyekben a nemzet a mai időkben él”. S valóban, kultuszminiszteri tevékenységét meghatározták a gazdasági válság körülményei. Ezt tükrözi rendelete is, amelyben a gazdasági irányú továbbképző népiskolák működésének szüneteltetéséről volt kénytelen intézkedni. 1931. december 16-tól 1932. október 1-ig a Károlyi Gyula-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztségét Karafiáth Jenő töltötte be. Ö is hasonlóan nehéz gazdasági viszonyok között működött. A költségvetési vitában elhangzott beszédében erről így nyilatkozott: „a mainál viszontagságosabb és az egész világra egyformán ólomsúllyal nehezedő gazdasági körülmények között egyetlenegy hivatali elődöm sem fogott még munkájához.” Feladatáról így vélekedett: 208
