Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

B. Virághalmy Lea: Értékválság - értékváltás: egy múlt századi értelmiségi

Eduárd piarista novicius írja egyik levelében, „minthogy a kor akkori szelleme tőlem azt igényelte”8 — Blumentritt augusztus elsején a temesvári városi nemzetőrségnél önként jelentkezett tüzérnek.

Virághalmi, azaz ekkor még Blumentritt elszegényedett polgári környezetbe születve a szabad választás lehetőségének tökéletes hiányában szerzetesi-papi hivatásra kényszerült. Ez az automatizmus azonban éppen „hivatás” mivoltjától fosztotta volna meg pályáját, hiszen hivatás csak ott létezhet, ahol legalább még egy másik út van. így a kitűzött cél fokozatosan elveszítette kezdetben ösztönző erejét, értékességét. A múlt elégtelenségének érzete nyugtalanította, s egyre sürgetőbben késztette új magatartásra — az Érték keresésére. Blumentritt életében eddig adott tárgyi feltételek voltak, különböző anyagi és szellemi tartalommal, sokszor igen értékesek is — de éppen ezek mutattak rá a fájó hiányra leginkább. Arra vágyott ugyanis, hogy kedve teljék munkájában, mely egyben hasznos is. Eszközt keresett tehát boldogságához. A már kialakult korszellemhez önmagát asszimilálva kitört addigi helyzetéből, s többféle megoldási kísérletet tett. Ezek közül jelen írásomban csak kettőt emelek ki, a többit csak megemlítem.9

Először Blumentritt a nemzetőrségben próbálkozott, ahonnan még 1848 őszén átkerült a 23., majd decembertől a 39. (szintén győri) honvéd zászlóaljhoz, amely Görgey VII. hadtestében harcolt. Májusban nyitrai térparancsnok lett, júliusban pedig századossá nevezték ki. Az orosz fogságból 1849 októberében szökött meg, s hónapokig a Somló-hegy egyik borospincéjében bujkált. Feljelentették, s büntetése mint megannyi más honvédtisztnek, az osztrák hadseregbe, pontosabban az 56. cs. kir. sorezredbe rangjafosztott gyalogként való kényszer- besorozása, „bellebbezése” volt. Itáliából csak szabadságolása után, 1851 novemberében térhetett haza. A kemény, sokszor értelmetlensége miatt is nehezen elviselhető katonai évek visszarettentették Blumentrittet, s Magyarországra érkezve rögtön jelentkezett volt rendfőnökénél, aki elutasította, mivel Scitovszky János hercegprímás javaslatára (amellyel Sussich György győri kanonok a rend eltörlésére vonatkozó ajánlatát akadályozta meg) Bach 1850. január 21-én kelt határozatában megtiltotta új piarista novíciusok felvételét a honvédnek állt fogadalmas kispapok visszafogadásával egyetemben.

8 Gál I.: A piaristák részvétele a szabadságharcban 1848-1849. In: A magyar kegyes tanítórend Budapesti r. k. kollégiumának Évkönyve az 1947-48. iskolai évről Budapest, 1949. 29. o. Nucsecz J. E.

9 A teljes életrajz az OSZK Kézirattárában található. B. Virághalmy L.: A Cserepár naplója, ELTE BTK Dokt. dissz., 1994. 259.

189