Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között

Mindehhez figyelembe kell vennünk azt is, hogy ebben a korszakban a középiskolai „oktatási piac” valószínűleg inkább kínálati, mint keresleti jellegű volt.38 Azaz például az iskolák — a tanító szerzetesrendek — érdekeltek lehettek a tanulólétszám növelésében, a diákok megnyerésében a központi kormányzat azon folyamatos megszorítási törekvésével szemben, amely az értelmiségi túltermeléstől és az értelmiségi nyomortól való félelemből táplálkozott.39 Ebben az esetben az iskolaválasztásban, az iskoláztatási döntésekben sok esetleges, nem kalkulált elem lehetett. így a vizsgált időszakban óvatosan kell bánnunk az oktatással kapcsolatban a stratégia kifejezéssel, ami célracionális, kalkulativ magatartást sugall. Ebben a korban a nem racionális magatartás típusoknak, a szokásnak, a tradíciónak, a véletlenszerű, érzelmi motívumoknak valószínűleg jelentős szerepük volt, tehát ezekkel — legalábbis bizonyos csoportok esetében — a középfokú oktatás társadalomtörténeti vizsgálatánál is legalább annyira számolnunk kell, mint a modern, racionális mentalitás megjelenésével és terjedésével. Ezt erősítik meg például a nagy iskolai mobilitásról korábban mondottak is. A fent tárgyalt társadalmi csoportoknál az iskoláztatás többé-kevésbé racionális motívumait próbáltuk összegyűjteni. De kérdés, hogy ezek az utólag racionálisnak tekintett döntések milyen konkrét helyi körülmények és feltételek között születtek meg. A továbbiakban azokra a tényezőkre vagyunk kiváncsiak, amelyek a középfokú iskoláztatás szempontjából adottságnak, és nem egyéni döntéseknek tekinthetők.

Még egy szempontot fel lehet vetni az előbbiekben meghatározott csoport szintű iskoláztatási magatartásokkal kapcsolatban. Fontos kérdés, hogy a középiskolában szerzett tudás (műveltség, készség, ismeret) „hasznosítható”-e helyben, avagy a társadalmi mobilitás térbeli mobilitással is együtt jár-e: tehát nemcsak egy új társadalmi csoportba vagy rétegbe való belépést jelent, hanem egyben elvándorlást is. Erre a kérdésfelvetésre persze csak az életpályák iskola utáni szakaszainak vizsgálatával lehet pontos választ adni, de előzetesen feltehetjük, hogy a birtokos nemesség és a mezővárosi polgárság esetében lehet leginkább helyi érvénye a középiskolai végzettségnek. Az első esetben a megyei politikai-közigazgatási elitről van szó, tehát aki nem a lakóhelyén, de „helyben”, a megyén belül alkalmazza tudását. A második esetben pedig a korlátozott számú, központi funkciókkal rendelkező, vagy ilyenekhez erősen kapcsolódó helységek jönnek szóba, amelyek ennek a csoportnak lakóhelyét, illetve mozgásterét jelentik. Nyitott kérdés, hogy a nemesi községek igazgatása, illetve a

38 Archer, Margaret: Az oktatási rendszerek expanziója. Bp. 1988. 16-17. o.

3I> Kornis Gyula: i. m. 258., 261-270. o.

148