Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között
közbirtokosság intézménye igényelt-e olyan mértékű iskolázottságot, hogy az ezekkel az intézményekkel rendelkező falvakat is a helyi képzettség-igényű esetek közé soroljuk. A rendi norma-szerű és az esetleges, például rokoni vagy egyéb kapcsolatokon alapuló iskoláztatás szempontjából a település jellege aligha lehet érdekes. De az iskoláztatási szándék feltételei-lehetőségei lehetnek helyi, települési meghatározottságúak ha a fiaikat jellemzően gimnáziumba küldő (vagy küldeni szándékozó) társadalmi csoportok számbeli aránya, társadalmi súlya nagy az adott településen. Érdemes talán felvetni azokat a lehetséges eseteket is, amikor a „hely szelleme”, azaz a fenti csoportok és bizonyos intézmények (kolostorok, rendházak, királyi hivatalok) jelenléte az, ami olyanok figyelmét is felhívja a gimnáziumi tanulmányok lehetőségére, vagyis mintát közvetít, akik jellemzően és nagyobb arányban korábban nem iskoláztatták gyerekeiket. A fenti tényezők aligha lehetnek függetlenek a helységeknek a környező központokkal való egyéb kapcsolatától, azok intenzitásától, sokoldalúságától, a megközelítés idő- és költségigényétől. Feltételezhető tehát, hogy ott, ahol ezek a kapcsolatok amúgy is erősek és összetettek, a középiskola vonzása is nagy lesz: viszonylag nagyobb számban és viszonylag folyamatosan kerülnek ezekről a településekről gyerekek a középiskolába.40 Végül figyelembe kell vennünk a gimnáziumi diákság számának országos alakulását a vizsgált időszakon belül. Az ország összes katolikus középiskolájának a Helytartótanács által félévenként készített létszámösszesitései41 alapján a gimnazisták összlétszámúnak változása tekintetében a szóbanforgó időszakra a következő tendenciát lehet megállapítani: 1810 és 1827 között a létszám folyamatosan, mintegy 50 százalékkal növekszik, majd némi visszaesés után 1831 és 1846 között lényegében stagnál (lásd a Függelékben a 3. grafikont). A fenti jelenség mélyebb elemzést igényel, de felvethető, hogy az összlétszám alakulása mögött nemcsak a képzési funkciók arányainak változása áll, hanem ezzel összefüggésben a diákok társadalmi összetétele is átalakul. E feltevést szem előtt tartva bontottuk adatainkat is két, nagyjából egyenlő időszakra. A 46 legtöbb diákot adó település csoportosítását tehát az előbbiekben megfogalmazott szempontok szerint kell elvégeznünk, hogy összefüggést találjunk a 40 Dcgré Alajos Nagykanizsa esetében az ellenkező hatásra is felhívja a figyelmet, feltételezve: a gimnázium vonzása— a vidéki diákok és őket látogató szüleik piaci kereslete révén — a város piacközponti szerepkörét erősítette. Dcgré Alajos: A nagykanizsai gimnázium története 1765- 1948. In: A nagykanizsai Landrer Jenő Gimnázium évkönyve. Nagykanizsa, 1966. 50. o. 41 MÓL Helytartótanácsi levéltár, Közoktatási ügyosztály iratai 149
