Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Kelemen Elemér: Az iskola a magyar társadalom történetében
Sajátos igényeket elégítettek ki — s ezáltal az iskolarendszer demokratizálódását és kiterjedését készítették elő — a városi plébániai iskolákból kialakuló vagy az azoktól függetlenül szerveződő városi iskolák. Az iskolafenntartó városi polgárság fellépése mind az iskolák irányításában és működésében, mind pedig az iskolai tananyag tartalmában gyökeres változást hozott. Az árutermeléshez és pénzgazdálkodáshoz szükséges hasznos és gyakorlatias ismeretek mellett — a XIV. században — egy új ember- és műveltségeszmény, a humanizmus közvetítőjévé is váltak ezek az intézmények, a bekövetkező változások előkészítésének sajátos szellemi műhelyévé. Ezekben a folyamatokban különösen nagy szerepet játszott a magasabb egyházi és világi műveltség elnyerését segítő külföldi egyetemjárás. A hazai iskolafejlődés egyik sajátos és sajnálatos vonása ugyanis, hogy — többszöri sikertelen vagy kérészéletű próbálkozás (Pécs, Óbuda, Pozsony, Buda stb.) ellenére — Magyarországon a középkorban nem jött létre magasabb iskola, egyetem. Ezt a hiányt pótolta a magyarországi diákoknak a XII. század végétől kimutatható külföldi egyetemjárása Angliától Franciaországon át az itáliai egyetemekig, majd — a XIV. század derekától — a környező országok sorra alakuló egyetemein (Prága, Bécs, Krakkó). Ezek a kapcsolatok változatlanul erősítették a hazai és az egyetemes művelődésfejlődés kölcsönhatásait, a társadalmi és gazdasági, a politikai és a kulturális fejlődés európai összhangját. A külföldön tanuló magyarországi diákok létszámára és itthon betöltött társadalmi szerepükre következtethetünk egy érdekes és fontos művelődéstörténeti adatból: 1520-ig 2660 erdélyi diák fordult meg a különböző nyugat- és közép-európai egyetemeken. Műveltségük, szaktudásuk egyre nagyobb arányban hasznosult — az egyházi és az udvari szolgáltatások ellátásán túl az állami és a városi közigazgatás, a jogszolgáltatás, de a polgárosodó városi élet más területein, így például az iskolai oktatásban is. 2. A XIV-XV. századtól érlelődő változások a reformáció fellépésével és elterjedésével hoztak történelmi fordulatot, valóságos paradigmaváltást az európai és a magyarországi iskola történetében. A változás lényegét talán a Sárospatakon is tevékenykedő Comenius fogalmazta meg a legvilágosabban, amikor azt hirdette, hogy minden embert minden lehetséges módon hozzá kell segíteni minden szükséges ismerethez, hogy önmaga és a világ számára hasznos legyen, s megközelítse az isteni tökéletességet. Hasonló megfontolásból szorgalmazta nagy magyar kortársa, Apáczai Csere János is „az iskolák fölöttébb szükséges voltát”, népiskolák állítására ösztönözve „az álmos, mámoros, hályo- gos szemű magyar népet”. A reformáció, amelynek eszköztárában a templom mellett szinte azonos szerepet kapott az iskola és a könyv, megvetette a modern 10
