Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh Ildikó: Magántanintézetek a XIX. század második felében Sopronban
NÉMETH ILDIKÓ MAGÁNTANINTÉZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN SOPRONBAN Sopron évszázadok óta Magyarország nyugati határvidékének jelentős iskolavárosa. Középszintű iskoláinak — különösen az Evangélikus Líceum, de akár a bencés gimnázium, vagy az orsolyiták leánygimnáziuma — történetével sokan foglalkoztak, már a múlt század közepétől íródtak összefoglaló tanulmányok, iskolatörténetek. Kevesebb figyelmet szenteltek azonban a helytörténészek a XIX. század második felében virágkorukat élő, magánkézben lévő nevelőintézeteknek. A múlt század folyamán Sopronban magániskolák egész sora alakult: többségük magánelemiként működött, vagy zene- és nyelvoktatással foglalkoztak. Ezen kívül főként a nőnevelés terén tevékenykedtek: az elemi elvégzése után a vagyonosabb polgárok leányai néhány évre zárdába, vagy valamely úrhölgy által fenntartott magánnevelőintézetbe kerültek, ahol nyelv- és zenetanulás mellett a társasági életre és a későbbi háziasszonykodásra készítették fel őket. Ilyen intézet volt Lenk Wilhelmina magániskolája az 1840-es években. 1849-ben, amikor hatóságilag feloszlatták a magániskolákat — összesen hat leányiskolát és négy elemit — megszűnt, majd 1867-ben újraindult. 1855-ben nyílt meg a Várkerületen Gilek Jeanetta magániskolája, Bauer Alexandrina egy évvel később a Szent György utcában nyitotta meg leányiskoláját Pensionat und Mädchenschule néven. A párhuzamos Templom utcában 1857-től működött Konstantia von Hercliczka Mädchen Lehranstaltja. Bár a fiúk számára a polgári társadalom igényeinek megfelelően több lehetőség kínálkozott (gimnáziumok, reáliskola), az ő képzésükre is szerveződtek nevelőintézetek. Ezek kezdetben elemi iskolaként indultak — a Lae/me-féle intézet 1853-ban, Geronnay-Kossow Béla Autorisierte Knaben- Lehr- und Erziehungsanstalt)a 1860 körül, Csöndes Ferenc intézete 1866-ban, és a felekezeti, illetve állami elemi iskolák szintjénél színvonalasabb oktatást ígértek. Az intézeti neveléssel a vidékről bekerülő gyermekének felügyeletét is biztosítani tudták. Mivel volt rá igény, idővel ezek az intézetek tovább bővültek a középfokú oktatás irányába, a módosabb polgárok, sőt nemesi családok pedig szívesen megfizették a jónevü intézeteket, ahol biztosítottnak látták gyermekeik megfelelő felügyeletét, szellemi, testi és erkölcsi nevelését. 341
