Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh Ildikó: Magántanintézetek a XIX. század második felében Sopronban
E magániskolák közül különösen kettő: a Laehne—, valamint a Csöndes—féle emelkedett ki. A Laehne—féle nevelőintézet és gimnázium 1853 és 1917 között, Csöndes Ferenc iskolája pedig 1866 és 1893 között állt fenn. Mindkét, akkoriban nagyon modem nevelési elveket valló — ma úgy mondanánk: kísérleti — intézmény több évtizeden keresztül érdekes színfoltja volt Sopronnak. Megfelelő anyagi háttérrel, jól felkészült pedagógusokkal valóban jelentős eredményeket értek el. Az alábbiakban ezt a két, tulajdonképpen konkurens iskolát szeretném ismertetni. Munkám során elsősorban Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárában és az Országos Pedagógiai Könyvtárban található értesítőkre, ismertetőkre, önképzőköri iratanyagra, egykorú újságokra, iskola-bizottmányi jegyzőkönyvekre támaszkodtam. Az iskolák történetére vonatkozó források legnagyobb részét az intézeti értesítők teszik ki: az 1870-es évekig német nyelvűek, az 1880- as években magyar és német nyelvűek, az 1890-es évektől pedig magyarul jelentek meg. Az értesítők sorozata sajnos nem teljes, és tantestületi jegyzőkönyvek, iskolai anyakönyvek sem maradtak fenn. A Soproni Levéltár egyesületi iratanyagában önképzőköri jegyzőkönyvek, illetve Sopron Város Iskola- Bizottmányának egyes iratai szolgálnak még adatokkal az intézetek történetéről. Az alapítók, Csöndes Ferenc és Laehne Frigy>es egyaránt pedagógusok voltak, akik egész életüket a magánintézeti nevelésről alkotott elképzeléseik megvalósításának szentelték, sőt a Laehne-család esetében pedagógus-családról beszélhetünk, hisz a 11 gyermek közül többen is a tanári pályát választották élethivatásul. Az intézeti értesítőkben és tájékoztató kiadványokban mindketten több ízben ismertették tanintézetüket, bemutatva általános célkitűzéseiket, nevelési elveiket, oktatási módszereiket és eredményeiket. Természetesen vannak bizonyos eltérések a két elmélet között, főbb vonalakban azonban mégis megegyezik a két igazgató nevelésről alkotott felfogása. Elképzelésük szerint a megvalósítandó gyermekközpontú nevelés egyik lényeges vonása, hogy az intézet családias keretek között nemcsak a növendék szellemi, hanem vallási, erkölcsi és testi nevelésére is gondot fordít. Ennek egyik eszköze az állandó felügyelet és erkölcsi irányítás, amely azonban nem lehet azonos a szüntelen dresszúrával. A gyermeket életkorának megfelelően kell kezelni, és biztosítani kell számára a lehetőséget, hogy képességeit az élet minden területén a lehető legnagyobb mértékben kibontakoztathassa, ugyanakkor törekedni kell az egyre nagyobb fokú önállóságra. 8—10 fős osztálylétszám mellett, jól felkészült pedagógusokkal és megfelelő technikai felszereltséggel, a diákok életkorát és teherbírását figyelembe vevő, szünetekkel, más jellegű tevékenységgel váltakozó tanórákkal, valamint elegendő szabadidő és játéklehetőség megadásával oda 342
