Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Stipkovits Ferenc: Körmen oktatástörténete. A város- és iskolamonográfia írás kérdései
STIPKOVITS FERENC KÖRMEND OKTATÁSTÖRTÉNETE A város- és iskolamonográfia írás kérdéséi Körmend 1994-ben gazdag programokkal méltó keretek között ünnepelte, hogy IV. Béla városi kiváltságlevelet adományozott a településnek 750 évvel azelőtt, 1244-ben. Az ünnepi alkalomra a kiváltságot biztosító királynak köztéri szobrot állítottak. A város történetét pedig tizennégy szerző közreműködésével reprezentatív kiadványban, 500 oldalon jelentették meg. Körmend oktatástörténete elkészítésének gondolata a várostörténeti kötet bemutatóján fogant meg, s szinte első perctől erkölcsi és anyagi támogatást kapott a megrendelőktől, a képviselő-testülettől. Igaz, ebben a közelgő 1996-os esztendő nagyban szerepet játszott. A honfoglalás ezeregyszázadik és a magyar oktatás ezeresztendős jubileumát kívánták méltóképpen köszönteni a város oktatástörténetének, iskolái történetének megírásával. Több évtizedes hagyománya van a városban a helytörténetírásnak, alkotó műhelyekben — mint a Városi Könyvtár, vagy a Honismereti Egyesület — és egyéni megnyilvánulásokként is. Ennek ellenére az oktatás és annak intézményei a feltáratlan terület nagy fehér foltját jelentette. Az 1980-as években már volt elszánás, sőt szerzők megnyerésére való törekvés is a Körmendi Füzetek sorozat részéről, de eredményre nem vezetett a próbálkozás. A történelmi szituáció gyorsította fel a kérdés iránt érdeklődő és már bizonyos előmunkálatokat is végző szakemberek tevékenységét. A Honismereti Egyesület felvállalásában egy konkrét tartalmi javaslat bemutatását követően először a szerkesztő, majd pedig az ő közreműködésével a szerzők is megbízást kaptak a feladatra. Nyolcán vállalkoztak arra, hogy a szerkesztői elgondolást követve vegyenek részt a közös munkában, ami az oktatástörténetet lokálisan vizsgálja és az oktatás intézményeinek történetét egy kötetben írják meg. Vannak akik máig vitatkoznak arról, hogy szerencsés volt-e egy kötetben összezsúfolni ennyi mindent, vagy sem. Persze a kutató, főként ha gazdag forrásanyagra bukkant, szerette volna egyszerre megírni mindazt, ami szerinte arra érdemes. Vagy egyes intézmények saját jubileumuk okán szívesen látták volna részletes történetüket nyomtatásban szellemi és anyagi ráfordítás nélkül. Az ismert egykötetes formát a megbízók igénye és erőforrásaik lehetséges nagysága egyaránt befolyásolta. Vélhetően meghozta a kedvet az egyes iskolák 233
