Balogh Elemér: Göcseji szólások és közmondások - Zalai Gyűjtemény 38. (Zalaegerszeg, 1995)

hám 44. Kürug a hámbu — eltér a józan, szolid élet rendjétől; mulat egy nagyot. * hamu 45. (Ollan öreg v.fárott, hogy) a hamut is mamunak mongya = olyan öreg v. fáradt, hogy beszélni is alig tud. * Vö: 047, P148. hang 46. Hangot hallok, de embërt nëm látok = < mondják a kis termetű v.jelentéktelennek tartott ember csúfolására, és olykor körül is néznek, mintha nem látnák, hogy ki az, aki megszólalt> (gúnyos). * Vö: F232. hangya 47. Mintha hangyálokfutkoznának benne = bizsergést, zsibbadást érez. * hant 48. Hantot tör — a szántóföldön a kapa fokával ütögetve aprózza a földet. hanyatt 49. Majnëm hanyatt estem = nagyon meglepődtem. Vö: F192. harag 50. A harag árt a szépségnek — < mondják ingerkedve a mérgelődőnek: > ha haragszik az ember, csak magának árt vele. * 51. A harag rossz tanácsadó = a (hirtelen) harag sok rosszra veheti rá az embert. * haragszik 52. Ha harakszik, majmegbékül — hadd haragudjék, nem törődöm a haragjával! * 53. Nëm harakszik mëg értë — < növénynek a trágya > nem árt meg, sőt jót tesz neki. 54. Aki harakszik, annak nincs igaza = aki indulatosan vitázik v. oktalanul haragszik vkire, annak nem szoktak igazat adni. * harangozik 55. Hallod ('hallott') valamit harangoznyi = sejt vmit a dologról, de semmi bizonyosat nem tud. * Vö: F276. harap 56. (Ollan naffüst, köd, por stb. van, hoty) harapnyi lehet = nagyon sűrű <a füst, a köd, a por stb. >. * Vö: F281. harapófogó 57. Harapófogóve kö kühuznyi fküszennyi] belüllö vmit = nagyon nehezen lehet szólásra bírni. * Vö: H58. 58. Harapófogóve së lëhet kühuznyi [küvennyi v. küszennyij belüllö vmit = semmiképpen sem hajlandó elárulni, megmondani vmit. * Vö:H57. haraszt 59. Nëm zörög a haraszt, ha a szé nëm fújja = ha már sokat beszélnek, pletykálnak vmiről, szokott annak vmi alapja lenni. * Vö: L137. harcsa 60. Tátogat [tátogattya a száját], mind a harcsa — csak ki-kitátja a száját, de szó nem jön ki rajta. * harmat 61. Gyönge, mind a harmat = a) nagyon finom, nagyon puha < tárgy > ; b) törékeny, kíméletre szoruló; c) (gúnyos) hitvány,