Dokumentumok Zala megye történetéből 1944-1947 - Zalai Gyűjtemény 37. (Zalaegerszeg, 1995)
DOKUMENTUMOK ZALA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL
Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes a deputáció előtt kijelentette, hogy mint az egyik képviselője Nagykanizsa városának, 283 kötelességének érzi a város igazságáért síkra szállni. Biztosíthatom Önöket, - mondotta - hogy Budapestre érkezésemkor személyesen adom át ezen kérelmet Rajk László belügyminiszternek és felkérem őt, hogy Nagykanizsa kérelmét, amit nemcsak helyi, de országos viszonylatban is rendkívül fontosnak ítélek meg, kedvezően intézze el. Kiemelte még a miniszterelnök-helyettes, hogy városunk ügyét szívén viseli és a kérelem gyors elintézését annak befejezéséig napirenden tartja. Ezután átadták Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettesnek a város kérelmét, amit a belügyminiszterhez címeztek. Az okmányt a város vezetőségén kívül aláírta a Nemzeti Bizottság elnöke, minden párt vezetője, a Szabad Szakszervezetek megbízottai, az Ipartestület elnöke, a KOKSz 284 vezetője és a nagykanizsai egyházak fejei. A történelmi jelentőségű okmány így hangzik: Belügyminiszter Űr! Nagykanizsa megyei város sok évtizedes régi törekvése, hogy a megyei fennhatóság alól kikerülve önálló törvényhatósági jogot nyerjen és földrajzi adottságánál, valamint a benne rejlő sok értékes életenergiájánál fogva a maga erejéből kibontakoztathassa mindazokat a hatalmas fejlődési lehetőségeket, amelyek a város dolgozó lakosságának lelkében élnek s amelyeket a múltban a vármegyei nagybirtokos osztály önző érdekei minden alkalommal hatalmi szóval nyomtak cl. A várost sohasem hiúsági szempontok vezették, hanem polgársága már régtől fogva meg volt győződve arról, hogy fejlődésének leküzdhetetlen akadályát képezik a közigazgatás bonyolult rendszere mellett az a lassú és nehézkes eljárás, hogy határozatainak érvényességéhez, kormányhatóság jóváhagyásán kívül, ha [sic!] különböző vármegyei fórumokat is végig kell járnia és a múltban igen sok esetben megtörtént, hogy é^ptre való célkitűzések és elhatározások a felettes hatóságok e bonyolult rendszerének késedelmes döntései miatt még kedvező határozatok mellett is idejüket múlták és meghiúsultak. De anyagi vonatkozásban is felmérhetetlen volt az áldozat, amit a hosszú évtizedek folyamán a város polgársága viselni volt kénytelen csupán azért, hogy a nagy összegű vármegyei adók és a hozzájárulások kizárólag vármegyei célokat szolgálva a vármegye nagybirtokosainak adóterheit csökkentsék. A számszerű adatokkal megvilágítva a helyzetet Nagykanizsa város Zala vármegye háztartásához évenként változó összegű, de a békeévekben mintegy 140-150.000 pengős hozzájárulással csökkentette az ú.n. falusi birtokos osztály terheit s ez százalékosan azt jelentette, hogy Nagykanizsa város 30.000 lakójánál évenként 14-15 %-kal kellett a mintegy 400.000 lakosú vármegye terheihez hozzájárulnia. Mindezért Nagykanizsa 283 Vö. 82b. sz. dok. Kereskedők Országos Központi Szervezete