Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - Zala megye kiürítése
nulhatott volna vissza, de akkor a varasdi, radkersburgi, hartbergi és soproni ellenséges oszlopok, mintegy 24 000 ember "könnyen Pestre törhetne meg e télen át". A vezérkar munkájában e napokban némi zavar mutatkozhatott, mert Lövőről Perczel már azt jelentette, hogy seregénél van mindkét vasi (44-45.) zászlóalj; Szekulits másnapi jelentéséből pedig kiderül, hogy a két somogyi (60-61.) zászlóaljak az ő oszlopánál voltak. A lovasság tekintetében is hasonló nyilvántartási zavarok lehettek, mert a Sándor- és Miklós-huszárok egy-egy százada Perczel, a Miklós huszárok egy százada pedig Szekulits oszlopánál volt. Perczel Lövőn kapta meg Görgei december 18-i levelét, amin nem kell különösebben csodálkoznunk, mert a futárnak ki kellett kerülnie a Győr felé előretörő cs. kir. hadoszlopokat, míg Kossuth futárai még megszállatlan területeken haladhattak. Perczeit némileg megzavarta az a hír, hogy Sopronból kiszorították a cs. kir. csapatokat, bár maga sem hitte igazán. Ha ez nem igaz - írta Kossuthnak -, a hartbergi és radkersburgi csapatok miatt amúgy is veszélyeztetve, Zalaegerszegen és Szentgróton át Devecserre vonul, ahová 23-án megérkezhet. Szekulitsot utasította, hogy 20-21-én tartsa Letenyét, majd vonuljon vissza Kanizsára. Perczel panaszkodott a kemény hideg miatt: "Seregeim a szemközt jövő szél által kimondhatlan szenvedtek. Kivált a ruhátlan. Maradoz és gyengül". A menet olyan nehézségekkel járt, hogy a sereg egy része az erős szél miatt december 20-án kénytelen volt Baksán megállni, s csak 21-én érkezett meg Lövőre. Perczel valószínűleg ezért állt elő azzal a meglepő elképzeléssel, hogy főoszlopát Szombathelyen, Szekulitsét pedig Nagykanizsán szeretne teleltetni. "Mert télen át nagy hadiműködések helye nem lévén, fő szükség nagyvárosokba sietni és azokat nem engedni az ellenség birtokába. Város télen át nagy erő ellenében is tarható. Kis falukon nagy sereget is semmivé tehet egy kis portyázó csapat" - írta Kossuthnak. Úgy tűnik, Perczel nem érzékelte, mit jelent a cs. kir. fősereg támadása, s ezért állt elő ezekkel a haditervekkel. Ezen azonban nem csodálkozhatunk, hiszen csapatai még semmit nem tapasztaltak az ellenséges betörés méreteiből. A Perczel vezette főoszlop 22-én lépte át Zala megye határát s indult tovább Körmend felé, ahová aznap meg is érkezett. Ezzel Zala megye gyakorlatilag fegyveres erő nélkül maradt. Perczel Körmendről december 25-én Jánosházán át Devecserre, onnan 26-án Pápára vonult. December 27-én itt értesült Győr feladásáról, mire a GyimótCsót-Teszér-Tamási-Bánk útvonalon december 28-án érkezett meg Kisbérre. Másnap, 29-én a sárkányi szoroson át Mórra vonult, ahol 30-án megütközött Jellacic hadtestének egy részével, s súlyos vereséget szenvedett. A hadtest maradványait Budapesten gyűjtötte össze, majd a január 2-i haditanács határozata értelmében a Tisza-vonal védelmére vonult vissza. 65 M Perczel leveleit ld. MOL Kossuth-ir. No. 468-469-470., OHB 1848:6429.. 6464., 6473.. 6521., KPA 520. A Körmendről küldött jelentéseket közli Hermann: Körmend 235-236. A visszavonulásra ld. még uo. 212-215., Borús József: A Perczel-hadtest januári ellentámadása. HK 1961/2. 670. o.. Erdős 97-102., Hermann: Csány 192-197., Hermann: 47. zalj. 140., Borcsik, Kedves: 48. zalj., Meszéna Ferenc. A koronára ld. Beér-Csizmadia 330-331., 334. o.
