Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

tárgyban akarnék fellépni — Oszterhueber József, Dőry Imre

131 és többen, kik közül igen előkelő" statusok, szinte el akarván távozni, megkértem őket, hogy el ne mennének, miután egy nevezetes előadásom volna. Erre a tisztelt táblabírók ismét helyett foglalván, részemről az éppen szőnyegen lévő tárgynak eldöntése után felszóllaltam, s körülbelöl ezen szavakkal éltem, mellyeket a gyorsíró előadni nem tudott, mert úgy hiszem hogy fel nem írta. „Úgy hallom t(ekintet)t(e)s első alispán úrtól, hogy az alispánok a sedriális elnökségre választva lettek volna. Bocsássanak meg a t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)k, de valamint kötelességem a k(aro)k jógáit fenntartani, úgy királyom uram jógáit és az elnöki jogokat szinte fenntartani szoros köteleségem. A t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)k azon jóga, melly szerént rendes elnököt választanak, a restauratióval telyesül, azon túl nem terjed, vagy csak azon esetre, ha több senátusban ülne össze a sedria. Rendes elnököt csak hármat esmérek el, önmagamat és a két alispánt. (Ekkor nem kevés lármával távozott el Skublics László

132 ezen szavakkal: „ehhez majd más is szóll", alkalmasint az eltávozottakat hívandó.) Rólam bármi világosak legyenek is a törvények, és bármiként mutattam volna be, hogy telyes jogom van a sedriák praesidiumára, ne legyen többé szó, nem feszegetem én ezt, de el merem mondani, miszerént nem argumentummal, de többséggel lettem leszorítva, személyemre nézve tehát fog következni, minek következni kell! De másként áll a dolog a vicispánokkal, ezeket tisztujjításkor megválasztották a r(ende)k, és evvel megszűnt minden egyébbi választási jog. A törvények nyilványosan határoznák a bírósági competentiát, én tehát nyilványosan az érintett joguk tágíttásának ellent mondok, s nálamon kívül soha mást, mint éppen az alispánokat, rendes elnököknek el nem esmérek. Ezen nyilatkozással tartoztam a t(ekinte)t(e)s r(ende)knek, s megtettem volna azt már a múlt gyűlés alkalmával, ha a sedriális bírák választása akkor történt volna." Ebbeli nyilatkozatomra Hertelendy György teljes méltányossággal előhozta ellenvetéseit a r(ende)k jógái támogatására. Erre Gyarmathy plébánus úr felszóllal, és ekkor léptekbe Deák, Csány, Horváth és az egész féktelen iffjuság, kiket Skublics László elhíni sietett. A szerencsétlen plébánus elkezdé személyem törvényszéki elnökségi jógáit fejtegetni, és igyekezete csak oda ment, hogy ezt kivívhassa. Nékem itt az lett volna köteleségem, Gyarmathyt felszóllítani, hogy tovább ne menjen annál, mit én indítványozok, azomban, ha ezt teszem, kivívom magam személyének ugyan a békét, de feláldozom a pártot, és nemcsak egy szónokot áldozok fel, hanem az egész most alattomban aláírás útján szövetkező párt jogosítva hinné magát azt mondani, hogy „nem nagy köszönetet arat, ki engem védelmez", kértem tehát, csakhogy védelmével felhagyna, miután illj nevezetes többség ingerültsége ellen ugyanis hiába küzdene. Horváth János felvilágosítást kívánt, hogy miként jött szőnyegre a dolog? ezt megadám nékie, és ő és sokan megelégedve, ellenem szót sem emeltek. Felszóllal most Deák Ferenc, ki csak a plébánus nyilatkozatára figyelt, és 131 Dóry Imre (1803—1880), tolnai származású, zalai táblabíró. 132 Skublics László besenyői ügyvéd.