Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

ez, akkor — legfensobb parancsolat nyomán hivatalától úgyis felfüggesztettni fog, ha nem való, akkor méltatlanság volna ennyi könyörgésnek részemről mit sem engedni. Még ez nap t(udni)i(llik) június 15-kén foljtattam a tisztujjítást, míg azon tisztviselők, kik választás alá valók, megválasztva lettek. Délután 4 óra tájban fejezhettem csak bé ez napi ülést, a tisztujjíttás folytatását másnap reggeli 10 órára rendelvén. Június 16-kán foljtatván a közgyűlést, mindazon hivatalokat kineveztem, mellyek egyenesen kinevezésemtói fügnek. A tisztikar és egyebek letették az esküt, s most authenticáltatott a tegnapi nap protocoluma. Midőn a 2dik alispán választásáról felolvastatott a protocolum, — mellyet a nótárius majdnem azon szavakkal szerkeszté, mint én azt jelen alázatos jelentésemben felyebb, midőn a 2dik alispán választását megelőző, a közönséghez nyilatkozott szavaimat előadni bátor vagyok—a rendek azon változást akarták erőltettve belététettni, hogy én áltáljában a többséget Csillagh Lajos úr részén lenni nyilatkoztam, és Bogyay Lajos lemondásáról nem szóllottam volna. En mindazonáltal a r(ende)knek ezen balvéleményöket tisztára hozni iparkodtam, mit különösen Csúzy Pál faragatlan ellentéteivel czáfolni kívánt. Szigethy József, kit eddig conservatívnek tartott az egész világ, Csúzy urat támogatta, azomban Szabó János

173 — egyébként esküdött ellenzéki túlzó — Csúzy Pál urat viszont megczáfolta, és szavaimnak valóságát lelkesen pártolta. Csertán Sándor úr a protocolumnak néműleg való változtatását ujabban indítványozta, és így lőn a r(ende)knek ujjabb és ujjabb belészóllások által — az előbbi telyességgel értelmes és a valóságot kimerítő notáriusi szerkezetből, melly közel azon szavakból állott, mellyeket felyebb én felhozok e részben — egy; — minden egyenes értelmet nélkülöző tekervényes constructió, mellynek tiszta értelme nincs. A többség ezt határozta helyesnek, s ha voltak is az ellenzék tagjai közül többen, kik helyeselni nem tudták, többségre emelkedni mégis nem voltak képesek. A gyűlésnek egyébbi folyamát előadja az ./. alatt alázattal ide mellékelt megyei protocolum.

174 Ebbeli alázatos jelentésem befejezéséül legyen szabad még e következendőket felhoznom. Június 15-kén, midőn a 2od alispánságot Csillagh Lajosra mondottam ki, az ellenzék legtúlzóbb egyénei közül néhányan: Inkey Kázmér,

175 Horváth Vilmos, Oszterhueber József, Orosz Ferenc,

176 s a t(öbbi) felkaroltak, és minden „nem", legszilárdabb nyilatkozatim, s késsobb kéréseim daczára lehurczoltak a nemesség közé, s ott zajos „éljen" kiáltások köztt felemeltek, s vállaikon hordottak a statusok. Megvallom kegyelmes uram, szívem méljében szégyenlettem ezen kitüntetést olj párttól, melly csak ingerültségnek és szenvedéljeinek martaléka, hiszen egy, csak egy órával később sárral dobált engem azon párt, 173 Szabó János táblabíró, Csány leghívebb barátja, a Pesti Hírlap egyik rendszeres zalai tudósítója. 174 ZML. kgy. jkv. 1847:2138., csatolva Festetics jelentése mellé. (OL. a 45. Acta Praesidialia 1847:554.). 178 Inkey Kázmér (1818—1882) 1840-től 1844-ig alszolgabíró a kapornaki járásban, ellenzéki kortesvezér, 1848/49-ben honvéd őrnagy. 176 Orosz Ferenc boncodföldei birtokos.