Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

szenvedélyes dühében, melly most éljen kurjongatva vállaira emelt és az egekhez magasztalt. Ugyanez nap, június 15-kén estvefelé mélt(ósá)g(o)s Horváth János kama­rás vezérlete alatt megjelent lakásomon a fennemlített deputatió, melly a nálam szállásoló óbester úrhoz menvén, ennek igazságos eljárását és jó rendez­ményeit megköszönte. Másnap, június 16-kán, mieló'tt a gyűlésre mentem volna, megjelent előttem a satatusok közel 300-ból álló sokasága. Horváth János kamarás úr vezette és szónokolt. Megköszönte igazságos részrehajlatlan eljárásomat, és oda nyilatkozott, hogy ha valamikor, úgy most alapítottam meg örökre a r(ende)kn(e)k erántami rendíthetetlen bizalmukat, s a t(öbbi). Erre azt feleltem, hogy igenis részrehajlatlanúl s környülállások parancsolta módban jártam el tisztemben, ismételtem abbeli ígéretemet, miképpen az igazságot melló'zve, tévúton sohasem fognak találni, de—bátor mint mondanék köszöne­tet az örökre megalapított bizodalomért; egyre teszem figyelmeseké a r(en­de)ket, t(udni)i(llik) egyes ember vagyok én, s ezen bizodalom csak akkor fog üdvös jövendó't hozni, ha a k(aro)k azt még azon fennséges kormányra ki fogják terjeszteni, melly olj férjfiút tudott e megyének elöljárójává tenni, kit most bizodalmukkal felruházottnak mondanak. Olj kormány a haza és az alkotmány eránt csak hű lehet, s azért engedjék meg a r(ende)k, hogy az említett erántam való bizodalomnak akkor adjak hitelt, midó'n ezt kormányom iránt tanúsítva látom. Fogadják el erántam nyilatkoztatott szíves hajlamukért ó'szinte köszö­netemet, s a t(öbbi). Légyen szabad még azt is említtenem, hogy Császár Ferenc őm(é)l(tósá)ga amiben tudott, híven segített, azomban csak kevéssé esmérvén a terrénumot 177 és az egyéneket, némellyek által a legszerencsétlenebb pillanatban csalattatott meg, így p(éldának) o(káért) midó'n a június 14-ke és 15-ke köztti éjjel hozzám jött annyi jó reményekkel, akkor éppen azon egyén árulta el Horváth János kamarás úrnál (bizonyos Császár nevű rokona), 178 kitol ezt legkevésbbé re­ményiette. Ez verte fel álmából, ez értesítette a kamarást a conservatíveknek tervéről, és az ellenzék táborában tett ajánlatról s a t(öbbi), és ez által tétetett sikeretlené a conservatívek terve. Császár Ferenc úr a r(ende)knek és az ellenzéknek faragatlan kitöréseivel és durvaságával csak most ismerkedvén meg, oda nyilatkozott, hogy Zalába többé el nem jó'! Akatonaságfelól azon alázatos jelentést tehetem, hogy telyes részrehajlat­lansággal járt légyen el dolgában, s hogy csak azon pontosságnál fogvást, mellyel utasíttásaimat gyorsan végrehajtotta, sikerülhetett, hogy nemcsak Egerszeghen, de a nemesek hazautazásában is minden legcsekéljebb vérengzé­sek és öszveütközések lehetetlené tétettek. S ezzel fejezem bé a tisztujjíttásunkról szólló alázatos jelentésemet. Factu­mokat 179 hoztam fel kegyelmes uram, melly eket mássíttani nem lehet, s ha szabad igénytelen vélekedésemet nyilváníttani, kettóben találom fóleg a hibát. 177 terrénum — terület. 178 A Császár nevű rokon azonosíthatatlan, mert Szentgyörgyvölgyön, ahonnan Ferenc származott, 13 ilyen nevű család élt akkoriban. 179 factum — tény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom