Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez

szomszédos, a mai és az egykori Vas megye dél-nyugati részén elterülő züricvölgyi — más gyűjtőnéven magyarszombatfa — fazekassággal,

5 melynek korábbi készítményei a Lendva-vidéki darabokkal mutatnak rokonságot. E munkák szerzői is megemlítik, hogy az általuk ismertetett egykor népes fazekasközpontok távolabbi múltjáról vajmi keveset tudnak. Jelen dolgozatommal e hiányt szeretném legalább részben pótolni. Célom a tágabb értelemben vett Hetes, azaz Lendva vidék — s a vele mindenkor szoros kapcsolatban álló, sokat emlegetett Filócz és Kebele — népi fazekasságának XVIII—XIX. századi levéltári és egyéb források alapján végzett vizsgálata, hogy megtudjuk végre, kik voltak és hol éltek e vidék török idők utáni első fazekasai, mikor, s miként virágzott fel a mesterség, mikor tömörültek művelői céhekbe, majd mikor s miért indult hanyatlásnak és szűnt meg szinte teljesen ez az egykor oly virágzó kézműipar.

6 Figyelmen kívül hagyom tehát a távolabbi szlovén, valamint a már említett, egykor Vas vármegyéhez tartozó őrségi fazekastelepüléseket, s nem foglalkozom a muraközi mesterekkel sem. A legelső, neveket is tartalmazó adatokat az Esterházi család alsólendvai uradalmának

7 1728. évi összeírásában találjuk.

8 A török elleni felszabadító háború roppant áldozatait, a Rákóczi-szabadságharc leverése céljából Zala megyén átvonuló katonaság ellátásának keserves terhét, majd az azt követő pestisjárvány nyomorúságát akkorra még korántsem heverte ki e vidék lakossága. Az uradalom szűkebb körzetéhez tartozó 25, túlnyomórészt magyarok lakta településen 1728-ban még csak 565 jobbágyot és zsellért írtak össze. (A legtöbbet a mezővárosokban: Dobronakon és a két Lendván: 83—83 adózót.) Közülük 40 foglalkozott valamilyen iparral: 14 volt kovács, 13 fazekas, 8 varga, 2 lakatos, s 1—1 asztalos, kerékgyártó, illetve takács

9

. (I. táblázat.) Az akkori népességhez viszonyítva nagyszámú fazekas nyilván a háztartások törékeny edénykészletét volt hivatott pótolni, miként az elkövetkező több mint másfél száz év során is. Hisz még 1900-ban is számos parasztasszony főzött cserépedényekben az apró boronaházak szabadtűzhelyes füstöskonyháiban.

10 Joggal feltételezhetjük tehát, hogy e fazekasok — s gyorsan gyarapodó utódaik is — elsősorban főzőedényeket, bödönöket és korsóféléket készítettek a helyi és környékbeli lakosság szükségletére. Érdemes, azt hiszem, név szerint is felsorolni ezen először említett mestereket, s megvizsgálni társadalmi és gazdasági viszonyaikat. 6 KOS — 1944.118—131. és 185—218. p. CZUGH — 1959. Faluzó és vásározó ... 136—147. CZUGH — 1959. Fazekasedényektől... 12—29. s SZENTMIHÁLYI — 1977. 42—44. p. A szerző felhívta a figyelmet a hetési fazekasság különös jelentőségére. 7 CSAPODY — 1933. Az uradalom alapítója, Esterházy I. Pál herceg jellegzetes képviselője volt kora nagy birtokszerző főurainak. 8 Zala Megyei Levéltár Zalaegerszeg, a továbbiakban ZML. Conscr. Univ. Ö 22/e. és Ö 22/g. Megjegyzem, hogy a XVIII. századi összeírásokban a keresztnevek latin fordításban szerepelnek. 9 Összeírtak még 6 vízimolnárt is, velük azonban sem itt, sem a továbbiakban nem foglalkozom. 10 1900. évi népszámlálás I. kötet. Az alsólendvai járásban 6457 túlnyomórészt fából épült, s mindössze 1519 téglaházat írtak ekkor össze. 160—163. BELLOSICS — 1897. 88—103.