Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

sobb, a megye végzését megsemmisítő abbeli legkegyelmesebb leirat, melly a törvényszéki táblabíráknak azoknak soraiból való választását, kik nem a főispáni hivatal által megyei táblabírákká kineveztettek, legkegyelmesbben megsemmisíti, és egyszersmind a tisztes tisztviselőknek napi díjjoztatását legkegyelmesbben megtiltja.

120 Ezen legkegyelmesbb leiratnál fogva a t(ekinte)t(e)s k(a-ro)k és r(ende)k a kormány ellen legkeményebb kifakadásokra hidték magokat jogosítva. Horváth János, Csány László, Csertán Sándor, Farkas Endre, Sáry Gergely

121 s a t(öbbi) azt állították, hogy a kegyelmes leiratban felhozott törvények nem ütnék meg az esetet, minek következésében önkényt látván a kegyelmes leiratban, melly nem őfelsége, hanem egyenesen a kormánynak bűne; Ők ugyan engedelmeskedni kénytelenek, de azt az országgyűlésére, mint iszonytató sérelmet felhozni kívánják. Sümeghy Mihály a legkegyelmesbb parancsolatnak első részére annak alázatos elfogadását, és „cum honore humillime seponi"

122 — a második részére nézve pedig annak elfogadását ugyan, de ujjabb alázatos felírást, és avval öszve kapcsolandó bővebb felvilágosítást — indítványozott. Végtén felkeltt Deák Ferenc úr, és Sümeghy Mihály urnák indítványát a maga modorjában, hozzácsatolván némelly élesebb észrevételeit újra felfogva előadta, és ez lőn a végzés. Ennyit a tárgyra hozott végzésről! Mi pedig magát a tanácskozást illeti, afelől sajnálkozva kényteleníttetem kijelenteni, hogy a túlzásnak legnagyobb ingere közt történt, alig sikerült a rendet fenntartani. Midőn Gyarmathy János

123 e szavakkal kezdé szónoklatát: „Nem szólottam volna fel, ha egy előkelő táblabíró (Csány Lász/ló/) kormányomat ollj csípős szavakkal nem illette volna," felugrott az egész terem, és roppan lármával „ki vele", és mindannyi torokból kiáltott legilletlenebb kifejezésekkel kikelt, mert ezen imádott bálványuk ellen, csak éppen ezen szavakat monda! Soká tartott a lárma, és a tisztelendő úr nem szóllhatott addig, míg Deák Ferenc úr szóhoz jutván a kitörőket szigorúan a legkeményebb kifejezésekkel ledorgálta. Lecsillapodott most a zaj, és tisztelendő Gyarmathy úr kimondá, hogy ő a kormány védelmére, kihez híven ragaszkodik, mindég fel fogna lépni, előhozta okait, mellyek mellett a kegyelmes leírást pártolja, és midőn elhalgatott volna, nem volt azon satyra, nem azon csípős eritica, mellyel őtet a sok készen álló szónok igazságtalanul ne illette volna. Ha szabad vélekedésemet nyilatkoznom, úgy azt kell mondanom, hogy ezen tisztelendő úr igen sok jóakarattal, de nem igen kitűntető tehetséggel vütte a védelmet, melly oknál fogvást e részben mellette szóllanom lehetlen volt. Plander Ferenc esperes úr

124 keveset szóllott, de sokkal ügyesebben védelmezte 120 ZML. kgy. ir. 1846:3518. (Az 1846. szept. 10-én, 14363/703. sz. alatt kelt királyi leirat.) 121 Farkas Endre (András) volt alszolgabíró (1837/44) a zalaegerszegi járásban; Saáry Gergely táblabíró, diszeli birtokos. 122 Cum honore humillime seponi — tisztelettel, a legalázatosabban félretétetni. 123 Gyarmathy János (1810—1889), a hittudományok doktora, Zala megye táblabírája, 1845-től somlóvásárhelyi plébános. 124 Plander Ferenc (1796—1867) novai esperes, táblabíró, konzervatív gondolkozású, tudós pap, Göcsej első tudományos ismertetője. Vö. Degré Alajos: Plander Ferenc élete, egyénisége, politikai nézetei. In: Plander Ferenc: Göcsejről. (AGöcseji Múzeum Közleményei, 29.) Zalaegerszeg, 1970.41—54. o.