Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

azon thesist, hogy szerénte őfelsége ezen kegyelmes leirat által csak azt akarja bemutatni, miszerént a törvényességet erősen védeni kívánná. Ezen főtisztelendő esperes urat szereti és tiszteli az ellenzék is, és annak tehetségei a bakonybéli apát úrnak, ki jövő gyűlésre megjelenni ígérkezet, nem csekély támaszul leendnek. Részemről megnem állhatván azt, hogy a ma tapasztalt minden törvényességet megbántó kitörtést meg ne czáfoljam, de későn halladván már az óra, és a kedélyek lecsillapodását kívánatosnak látván, a gyűlést e napra azon kijelentéssel befejeztem, hogy holnap a méltányosság és törvényesség érdekében a t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)khez néhány szót nyilatkozni szándokolnék. Másnap a protocolum authenticatiója

125 foljtán felszóllalt Deák Ferenc úr, és a tegnapi azon végzésre, miszerint a kegyelmes királyi parancs nyomán eltiltott tiszteletbeli hivatalnokok díjjaztatása, az administratiót lehetiené tenné, azt hozta fel, hogy kísértenék a r(ende)k meg azt, hogy a tiszteletbeliek ingyen szolgáljanak, hiszen tiszteletbeli ügyész ő is volt, és akkor mindenki oljas a sedrián ingyen szolgált, tartsanak több ideig sedriát,

126 talán így lehet segíteni, s a t(öbbi) — rövideden mondva, annyira kimutatta, hogy a dolog „lehet", hogy ez kedvetlenséget idézet elő Csány és Horváthban, kik közül az első azonnal nagy sajnálkodással azt monda: „hiszen kár ezt mondani, úgy igazsága volna a kormánynak, és minden végzésünk s tegnapi vitánk megszűnne". A r(ende)k azomban a végzést megállapították, de a kísértést megtenni rendelték. Ezek után felszóllaltam én, és az ./. alatt alázatosan idezárt philippicát tartottam, melly gyorsírónk által feljegyeztetett,

127 és legnagyobb csodálkozásomra a k(aro)k és r(ende)k nemcsak hogy nem ellenezték, de helyesléssel viszonozták. E helyen érintenem kell, miképpen a t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)k azt is kezdették vagy három gyűlés előtt, hogy a sedriális bírák választása alkalmával a sedriális elnököket is megválasztanák, nem választanak ugyan mást, mint az alispánokat, de választják, mégpedig azon elvből, hogy azt mondhassák, midőn a főispáni hivatal az elnökséget elfoglalni akarná; miképpen Ők az elnök megválasztásában mindég jogot gyakoroltak. Való, hogy abban nagyot mulasztottam, hogy ezen visszaélés eránt mindjárt első alkalommal fel nem szóllaltam akkor, midőn első alispán úr keményen ezen divat ellen kikelt volna. Várva vártam az alkalmat, hogy azt helyrehozhassam, és ezt a múlt septemberi gyűléskor választandó törvényszéki bírák kinevezésekor okvetlen már azért is megtenni akartam, mivel a szabolcsi levél arra a legjobb alkalmat adta volna, azomban akkor semmi választás nem lévén, nem telyesíthettem szándékomot. E jelen gyűlésre kellett tehát halasztanom nyilványos ellenmondásomat, mellyről nem is tehettem fel mást, mint azt, hogy a r(ende)k azt nagy dühösséggel ellenezni fogják. 125 authenticatio — hitelesítés. 126 sedria — törvényszék. 127 Csatolva Festetics jelentéséhez (OL. a 45. Acta Praesidialia 1846:1141.), kivonat a gyorsírói jegyzékből (ZML. kgy. ir. 1847:428.).