Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében

érkeztek. Döntő többségüket nagybirtokosok fogadták be, uradalmaik mezővárosaiba és falvaiba.

3 A betelepülést pártoló földesurakkal szerződést kötöttek belső szervezetük autonómiáját megőrizve, amely így mindkét fél számára hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolatot eredményezett. A töröktől kevéssé érintett nyugat-magyarországi uradalmak birtokosainak—itt közelítve meg leginkább a nyugat-európai fejlődést —, mint árutermelőknek szükségük volt a zsidókra, akik értékesítették termékeiket. Ok vállalták a földesúri jogosítványok, regálék bérletét, árendálták a mészárszéket, malmot, sörfőzőt és pálinkaégetőt, híd- és vámpénzt szedtek, italméréssel is foglalkoztak.

4 A zsidóság rákényszerült a kereskedelmi funkciók gyakorlására, mivel más irányú érvényesülési törekvéseinek gátat szabtak a fennálló tilalmak, korlátozások. A XVIII—XIX. század fordulóján a feudális Közép- és Kelet-Európában a zsidók még nem rendelkezhettek földdel, nem lehettek céhek tagjai, nem viselhettek hivatalt és az értelmiségi pálya is meglehetősen zárva volt előttük.

5 A zsidók XVIII. század eleji magyarországi letelepedéséről és létszámáról nehéz megbízható képet alkotni. Az 1725-től rendelkezésünkre álló, fő forráscsoportként használható zsidóösszeírások meglehetősen hiányosak. A létszámukra, anyagi helyzetükre vonatkozó adatok nem igazán hitelesek, mivel az összeírt zsidóknak nem állt érdekükben valós adatok közlése és a helyi hatóságok, hatalmasságok sem akarták, hogy saját adóalanyaikat a központi hatalom is rendszeresen megadóztassa.

6 Mivel annak idején a török uralom nem terjedt ki Zala megye egész területére, a birtokviszonyok későbbi alakulásában nem volt döntő a neoaquistica comissio szerepe.

7 Ennek ellenére a megye legfelsőbb világi nagybirtokos rétege a XVIII. század derekára teljesen kicserélődött, birtokviszonyai meglehetősen tarka képet mutattak. Zala megye úrbéres birtokviszonyait egyrészt a hatalmas Esterházy, Althán, Széchenyi, Batthyány és Festetics uradalmak, másrészt a Veszprémi Püspökség birtokai, illetve a jelentős szerepet játszó középbirtok mellett a nemesi kis- és törpebirtok határozta meg.

8 A XVIII. század elején az Esterházy család birtokolta az alsólendvai, a csobánci és a lenti uradalmat, míg a Muraközt 1720-tól egy főnemes, Althán János kapta királyi adományul. Abellatinci uradalmat a Csákyak, az elkobzott Nádasdy-birtokból a pölöskeit és szentgyörgyvárit a Széchenyiek bírták. Keszthelyt a Festeticsek 1737 és 1740 között vásárolták meg. ABatthyány-családé volt Zala megyében akanizsa—homokkomáromi és szentgróti uradalom. Viszonylag jelentős súllyal bírt az 501—1000 hold úrbéres földdel rendelkező középbirtok. Az 1000 holdon felüli 11 nagybir3 Gonda László: A zsidóság Magyarországon, 1526—1945. Bp., 1992. 31. p. 4 Grünvald F.—Scheiber S.: i. m. 9. p. 6 Magyarország története, 1890—1918. Főszerk.: Hanák Péter. Bp., 1977. 443. p. 6 Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon. In.: Századok, 1992. 1. sz. 60. p. 7 Szabó Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyverjog megváltása Zala megyében. In.: Zalai Gyűjtemény, 8. sz. Zalaegerszeg, 1978. 112. p. 8 Az úrbéres birtokviszonyok Mária Terézia korában. Szerk.: Felhő Ibolya, I. k. Dunántúl, Bp., 1970. 371. p.