Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében

tok pedig a világi magánbirtok úrbéres földterületének 75,7%-ával döntő fölényben volt.

9 A történelmi Zala járásokra és uradalmakra tagolódott. A század első két évtizedében csak a négy régi történelmi járásról beszélhetünk, ezeken kívül vették számításba a nagyobb uradalmakat.

10 Az utóbbiak elvileg nem jelentettek külön közigazgatási egységet, a járások részei voltak. Adózáskor, katonai beszállásoláskor azonban külön kezelték őket és mivel az igazságszolgáltatás a földesúr kezében volt, a legnagyobbak gyakorlatilag külön közigazgatási egységnek számítottak. Ilyen volt a Muraköz, amely a XVIII. század közepére fokozatosan járássá alakult át.

11 A megye tehát vizsgált korszakunkban közigazgatási szempontból 5 járásból állt: a kapornaki nagyobb, kapornaki kisebb, tapolcai, szántói és muraközi járásokból.

12 A megyének szabad királyi városa nem volt jelentősebb mezővárosai közül Kanizsa és Szentgrót a Batthyány-család, Keszthely a Festeticsek, Zalaegerszeg a Veszprémi Püspökség fennhatósága alá tartozott.

13 AZ ELSŐ MEGYEI ZSIDÓÖSSZEÍRÁS 1725 előtti országos jellegű zsidóösszeírásról nem tudunk, csak a felső-magyarországi területek zsidóságát mérték föl 1698—99-ben.

14 Az összeírások elrendelése országos szinten a Helytartótanács hatáskörébe tartozott. Az elsőt Magyarországon 1725 és 1728 között hajtották végre, majd a XVIII. század első felében még három alkalommal ismételték meg: 1735—39,1743—45 és 1746— 48 között.

16 Az első kettő közrendészeti célzattal készült, az utóbbiak a türelmi adó behajtását szolgálták.

16 I. Lipót császár és király 1693-ban eltiltotta a zsidókat attól, hogy bányavárosoktól hét mérföldes távolságon belül letelepedhessenek, majd 1698-ban bevezette a taxa tolerantionalist, a türelmi adót.

17 A zsidó, amiért megtűrték a birodalomban, külön adót fizetett a kincstárnak. Mária Terézia uralkodása idején 1743-ban minden zsidó család hat forintot, 1746-ban minden zsidó személy két forintot volt kénytelen adózni, különben kiutasították az országból. Mivel az országgyűlés nem szavazta meg a türelmi adót, azt a megyék törvénytelennek tekintették és csak vonakodva tettek eleget a helytartótanácsi rendeletnek. A tolerantiális taxa kivetésének jogalapja a 9 Uo. 370. p. 10

Degré Alajos: A megyei közigazgatás átalakulása a XVIII. század elején. In.: Jogtörténeti tanulmányok, IV. Bp., 1980. 66. p. 11 Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész. In.: Zalai Gyűjtemény, 25. sz. Zalaegerszeg, 1986. 95. p. 12 Uo. 95. p. 13 Degré: i. m. 66. p. 14 Ember Győző: A magyarországi országos zsidóösszeírások a XVIII. század első felében. In.: MZSOL. VII. köt. 1963. 49. p. 16 Uo. 51. p. 16 Uo. 51. p. 17 Virág István: A zsidók jogállása Magyarországon, 1657—1780. Bp., 1935. 21. p.