Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

DEÁK GÁBORNÉ: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához

Az országos méretű nemesi ellenállás sikere kikényszerítette az ország­gyűlés összehívását. A megyei közgyűléseknek volt a feladata az országgyűlésre küldendő követek megválasztása, és a követek részére adott utasítás kidolgozása. Min­den megye két-két követet választott az országgyűlés alsó táblájára, s azokat kötelező írásbeli utasítással látta el. Deák Antal 1825-től az országgyűlésre küldendő követek utasításának kidolgozását végző bizottságnak is tagja volt (Ferenc öccsével együtt). A követeket rendszerint már azon a közgyűlésen közfelkiáltással megválasztották, amelyen a király országgyűlési meghívóleve­lét kihirdették; általában egy alispánt — ő lett az első követ — és egy tekinté­lyesebb, vagyonos táblabírót. 22 A második követ többnyire táblabíró vagy főszolgabíró volt, így tehát Deák Antal táblabíróként lehetett második követ. 23 Az 1825. augusztus 8-i megyegyűlésen a meghívólevél kihirdetése után követnek választották meg Szegedy Ferenc királyi kamarást, a megye volt első alispánját és Deák Antal volt főbírót. 24 Hertelendy György első alispán a követséget egészségi állapotára hivatkozva nem vállalta el. 25 A királyi meghívólevél kihirdetése után egy bizottság dolgozta ki az utasításokat. 1825-ben a főispáni helyettes által kinevezett bizottság 10 tagja között volt Deák Antal és követtársa is. 26 A megválasztott követ az országgyű­lésen mindig választóinak utasítása szerint volt köteles szavazni. Az alsó táblán olyan tárgyat, melyre nézve a követek utasítást nem kaptak, a pótutasítás megérkeztéig tárgyalni nem lehetett. Az utasítás a követ kezét csak küldőivel szemben kötötte meg, ugyanis ha instructiója ellen szavazott, kitette magát a lehetőségnek, hogy visszahívják. 27 A megyék természetesen leveleztek egymással, és a rokon érzésű megyék politikai programjukat egyeztették. Mindenre kiterjedő utasítást azonban nem lehetett fogalmazni, így a követek személye is döntő lehetett. 28 Zala megye a reformköveteléseivel II. József halála után a haladás élvona­lában állt, de a vezető jakobinus szellemű tisztviselők 1797-es leváltása után a konzervativizmus fellegvárává vált. 29 A liberális eszmék lassan nyertek csak teret, 1825—27-ben sem Deák Antal, sem a megye vezetése nem volt még szabadelvű. 30 22 Degré Alajos: Kisfaludy Sándor szerepe Zala megye politikai életében. In: Irodalomtörténeti közlemények. 1974. 3. sz. 342—348. p. 23 Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai. In: Levéltári közlemények. 44—45. évf. (1974.) 143-162. p. 24 ZML kgy. jkv. 1825:2320 (aug. 8.) vö. Ferenczi 1. köt. 15. p. Darnay Kálmán: Kaszinózótáblabírák. Korfestő történeti tréfák. Bp., 1929. 1—2. köt. 92. p. 26 ZML kgy. jkv. 1825:2320 (aug. 8.) vö. a 23. sz. jegyzettel! 26 ZML kgy. jkv. 1825:2320 (aug. 8.) 27 Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora: 1815—1847. Bp. 1897. 129. p. 28 Gergely, 132. p. 29 Lásd a 23. jegyzetet! 30 Ferenczi 1. köt. 74. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom