Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

éppen mint előtte tudva volna, az ő gyakornoka, Rózsás úr 91 készülne a megürült hivatalért hozzám folyamodni, azért ő is ezennel könyörög, hogy melléje más valamelly ügyes egyént, ha Rózsás elnyerné az expeditorságot, kinevezni kegyeskedjek. Ezen nyilatkozásnak legnagyobb ellenzője Horváth János kamarás volt, de számas barátj ai köztt tsak a túlzókban tudott pártolókra kapni. Mivel azomban illj móddal nem sikerült a túlzóknak czélt érni, azért azon fortéljra vetemedtek, hogy erőszakkal a kinevezést magokévá tennék, s így a főispáni jogokon a lehetőségig csorbát üssenek. Kezdett azért a lárma, és több nevet kiáltott az egész terem, én azonban legszilárdabb béketürelemmel meg­vártam a lecsillapodást, s miután a csendeség helyreállítatott volna, nyilványo­san oda nyilatkoztattam, hogy „a k(aro)k és r(ende)k azon telyes meggyőződés­sel legyenek, miszerint a lármázás soha semmi, de a legcsekéljebb dologban sem fognak nékem irányt adni, hogy valamint jógáikat én sohasem fognám sérteni, úgy viszont a magam jógáiból soha legcsekélyebb részt sem fogok engedni, miért is e jelen, és jogaimat érdeklő jövendő esetekben is engedékenységre soha sem számoljanak. Miután pedig e részben rögtön intézkedni kellene, azért megha­gyom fónotárius uramnak, mint azon személynek, melly az expeditorral közvet­len érintésben volna, hogy azon egyének közük, kik magokat ezen tisztviselésre előttem jelentenék, a legügyesebbikét kiszemelné, kit azután hivatalára kine­vezni fogok". Ebbeli meghagyásomra fónotárius uram azonnal bejelenté, hogy a folyamodók közül Rózsás úr, első alispán úr volt gyakornoka lenne a legügye­sebb, mire Rózsás urat hogy jogommal azonnal nyomban is éljek, nyilványosan a közgyűlésen expeditornak kineveztem. így nem sikerülvén a túlzó párt erőlködése, báró Puteány József most más oldalról készült sebet ütni a fősipáni hivatalon. O t(udni)i(llik) azon idíttvánnyal állott elő, hogy „ha tehát a főispáni hivatalt illeti a kinevezés, akkor igen természetes, hogy a felelet terhe is egyenesen csak őtet illetheti". Csúzy Pál őtet nagy felhevüléssel segítette, de pártolókra nem találván, a kellemetlen vita megszűntettve volt. Elővétettem most némű építtéseket illető deputationalis munkálatokat. Fel voltam t(udni)i(llik) szóllítva a k(aro)k és r(ende)k által még a m(últ) e(sztendő) augusztusi gyűléskor, hogy az irodának és bibliothecának általam indítványozott felállítására egy e részben kinevezett deputatiónak elnökletét magamra válaljam. 92 Ezen deputatiónak munkálatát már a múlt évi novemberi gyűlésre fel is hoztam, de annak tárgyaltatása addig a k(aro)k és rendeknek szokás szerint sietve tett mindenkori elhatározásuk miatt elmaradván, e f(olyó) év mártiusban tartatott közgyűlésnek határozata nyomán pedig az e jelen gyűlés első napjaiban tárgyalandók közé soroltattván, most került sorra. Előadtam tehát, miképpen az irodának átalakíttását, a rendnek fenntartására a dolgok folytonos és fennakadattlan kezelésére továbbra halasztani nem volna tanácsos, s hogy e részben a csekély 900 foréntokat alig felyülmúló költségek helybenhagyása végett a n(agy)m(éltóságú) m(agyar) k(irályi) h(e)lyt(art)tó­tanácshoz folyamodni kellene. A bibli(o)theca felépíttésére szükséges pénz­91 Rózsás Bertalan tisztes esküdt. 92 ZML. kgy. jkv. és ir. 1845:1919., 1924.

Next

/
Oldalképek
Tartalom