Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

ebédet adni akarnék, és így Forintost, Rumyt 24 ; s a t(öbbit) meghívnám, ők akkor mindannyian az asztaltól felkelendenek. Másodszor mivel értésemre esett volna, miszerint az oppositio engem szinte kényszerítteni akar arra, hogy Forintost és Rumyt s a t(öbbit) a vendégek lajstromából, mint azt gróf Bat­thyány 25 tevé, nyilványosan kitörülném, Őket pedig meghíván, így tegyek arról demonstratiót, hogy vélek inkább mint Forintossal tartanék, az az inkább az opposito, mint a conservatív pártnak embere volnék. Tanácsosnak tartottam tehát, szándokom mellett erősen megmaradni és ujjolag 13-kán estve felhívtam Horváth János kamarás urat a többi atyámfiaival, kik el nem fogadván 14-kére való meghívásomat, meghívtam a megyei tisztikar főnökeit, és néhány vidéki személjt. E helyen azon érintést tenni köteleségem, hogy Horváth János kamarás azt tudósíttá, hogy elvbaráti 14-kén ugyan, de csak délután fognak tisztelkedésre eljönni, és hogy gróf Festetics Bénó, Horváth Edvard, 26 és Horváth József urak a többiek által csak kényszeríttve maradtak el, másnap (14-kén) világosan nyilvánítván azt, miszerint máris el volnának kedvetlenítve, s hogy ezen bilincsüket nem soká fogják már elszenvedni. Másnap, július 14-kén reggel a statusok egyenként, de nagy számmal jöttek tisztelkedni. Horváth János kamarás, Csúzy Pál, Csány László 27 és az egész hozzájok tartozó tömeg azonban nem jött, sőtt Csúzy Pál úr néhány tagokkal Deák Ferenc úrhoz elment, őtet a párt nevében felkérő, hogy ő sem menne tisztelkedni! mire Deák Ferenc úr, Csúzy hoszú előadására így felelt: „Éppen most készülök odamenni tisztelkedni, már a kardom fel van kötve, s megyek is már!" Deák Ferenc úr meg is jelent, s véle Horváth József úr és Festetics Bénó gróf. Ez nap reggeli 9 órakor megjelent a tisztikar Kerkapoly első alispány vezérlése alatt, ki midőn búzgon szeretett kormányzójuktól, gróf Batthyány Imrétől való megválásról szóllott volna, avval fejezte be dictióját, 28 hogy tőlem is an(n)yi jót reménylene s a t(öbbi). Elvégezvén beszédét alispány úr, én szólottam a tisztikarhoz; igénytelen szavaim fő vonásai abban pontosul­nak, hogy a megye kormányát hűven és férjfiasan kezelni fogom, s hogy őket felszóllítanám vélem való erős és rendíthetlen kézfogásra, egyetértésre. Mielőtte templomba indulnánk, még többeket, kik tisztelkedni jövének, fogadtam nálam, s ekkor tudtam meg, hogy a legfőbb demonstratio, mellyel fel akarna lépni Csúzy Pál és pajkossai — megbocsássa Excellenciád ezen illetlen kifejezést, de igazán szóllva csak evvel lehet élni — abban állana, hogy se a terembe való beléptemkor, se esküm letétele alkalmával, se dictióm közbe vagy 24 Forintos György (1789—?) táblabíró, volt főszolgabíró. Ő vezette a konzervatívok korteskedését 1843-ban a háziadó és Deák Ferenc megbuktatására; Rumy Károly volt főszolgabíró (1837/40), konzervatív kortesvezér. 28 Batthyány Imre gróf (1781—1874) főlovászmester, 1824-től Zala megye adminisztrátora, 1836-tól főispánja. 26 Zalabéri Horváth Eduárd volt cs. kir. főhadnagy, söjtöri birtokos. 27 Ifj. Csúzy Pál (1819—1850) liberális zalai középbirtokos, a radikális ellenzék egyik hangadója, 1847/48-ban országgyűlési követ, majd honvéd őrnagy; Csány (Festetics „Csányi"-nak írta) László (1790—1849) táblabíró, a zalai ellenzék radikális vezére, 1848-ban kormánybiztos, 1849-ben közlekedési és közmunkaügyi miniszter, 1849. okt. 10-én kivégzik a császáriak. 28 dictio — beszéd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom