Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében
utánna, „éljent" kiáltani nem fognának. Tizetfélkor elindultunk a templomba, a tisztikarhoz számos statusok is csatlakoztak, én azonban gondolkodván arról, hogy az ellenzék fennebi szándokában is, miként lehetne feltételük hajótörését eszközölni? eszembe jutott, hogy Deák Ferenc urat fognám felhíni arra, hogy engem feleskedtessen. E szándokomat senkivel, mint Császár Ferenc őnagyságával, ki azt igen helyeselte, már a templomból a megye házához indulván, közöltem. Beléptemkor a terembe iszonyú „haljuk" felkiáltásokkal fogadtattam, s ez volt azon jelszó, mellyel Csúzy Pál és társai minden „helyest" vagy „éljent"—ha talán mégis valaki arra fakadna — legyőzni akarták. Illy lárma köztt odaértem elnöki székemhez, melly előtt megállván, s végtén csakugyan lecsillapodván a „haljuk" kiáltás, a t(ekinte)tes k(aro)k és r(ende)khez néhány bevezetési szót mondván, felolvastattam kinevezésemet tárgyaló kegyelmes királyi adományi levelet. Ezt nékem, felolvasás után viszszaszolgáltatván, ismét néhány, a közfigyelmet magokra vonzó szavakkal nyilatkoztattván, miszerént éltem legkomolyabb esküjét egy köztiszteletű hazánkfia kezébe letenni kívánnám, kinek személyes barátságával büszkélkedem, elővettem az eskü formáját, s anélkül, hogy őtet neveztem volna, oda nyújtottam hozzám igen közel álló Deák Ferenc úrnak; felkérvén őtet, hogy engem eskedtessen fel. S ekkor egy hos(s)zan tartott „éljen" harsogott a teremben, mellybe Csúzy Pál és társai is, annélkül hogy észrevették volna, hangosan beleegyeztek, de végtén, ámbár későn, mégis észre jővén, ismét „halj uk"-ra fordultak, mindazonáltal azt sem lehetett elsimíttani, hogy az „éljen" kiáltás hozzám szóllot. Esküm letétele után csend uralkodott. Elfoglaltam elnöki székemet, és itt olvastam fel azon beszédet, mellyet a t(ekinte)tes k(aro)khoz és r(ende)khez tartandónak véltem, s melly által Csúzy Pál és bajtársainak csendes elhalgatási szándokukat sok helyen megtörettem. Ezen beszédemnek taglalása itt talán nagy helyet elfoglalván, bátor leszek azt Excellenciádnak annak idejében személyesen bemutatni. Beszédem bé lévén fejezve, felkeli Csány László úr, s aggodalmát s a kormány eránti bizodalmatlanságát erős, szenvedélyes és daczos modorban jelenté ki, egyébaránt a jövendőségtől várja, mi várandó lenne, uj rendszert is emlegetett, mellyről semmi legcsekélyebb szó a beszédemben! akartam felelni, de sejdítettem, hogy kész cselt akarnak felállíttani, csak hogy belém kaphassanak azután a kormány ellen mind kikelendők, és ebben, mint ezt a gyűlés befejezésével megtudtam, igazságom is volt. Csány László elhalgatván, a gyűlés foljtatására némü k(egyelmes) k(irályi) parancsokat elővenni készültünk, akkor felkel Deák Ferenc úr és panaszt emel az ellen, hogy 9 évekig fennálló törvény daczára az erdély(i) megyék 29 még most sem volnának vis(s)zacsatolva s a t(öbbi), s felírást indítványoz. Horváth Vilmos úr vagy abban, vagy a protocolumban 30 a kormány eránti bizalmatlanságot kijelenteni indítványozza. Csány László ismét szintolly szenvedélyei mint először kikel, követi őt Horváth János kamarás úr, ki szinte a kormány eránti bizalmatlanHelyesebben a „Részek": Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd megyék és Kövér-vidék, amelyeket az 1836. évi 21. tc. értelmében Magyarországhoz kellett volna csatolni, protocollum — a megye közgyűlésének jegyzőkönyve.
