Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében

9—9 család, Sümegen 8, Tapolcán és Kanizsán —, ahol már az 1745-ben épült Kis Sörházban elhelyezett imaházban gyülekeztek szertartásra a zsidók

65 — 7—7 család, Zánkán 6, Alsólendván 5, Rendeken 4 család. Tíz községben 1—1 család lakott, 14 községben 2—2 és egyben 3 család élt.

66 A házas mesteremberek és kereskedőit száma 127. A nőtlenek és özvegyek 28-an voltak. Az összeírás 140 gyermeket jelölt, a szolgák száma 41. A 336 zsidó személy 672 Ft-ot fizetett a kincstárnak. Az 1746-os Zala megyei universalis conscriptio szántói járásának összesítőj e név szerint is említi az egy háztartásban élőket.

67 Mind a feleség, mind a gyermekek és szolgák nevei szerepeltek. Ebből kiderül, hogy gyakorlatilag az összes szolga, szolgáló zsidó származású. Ekkor Keszthelyen 52 zsidó lakost írtak össze, ami kb. 2,3%-a az akkor 2200—2300 fős településnek.

68 Szentgróton 10 háztartásban 50-en éltek. A legnagyobb háztartás 11 tagú, amelyben József Éliás él Sára Katalin nevű feleségével és 7 gyermekkel. Velük élt még egy Ábrahám Mózes nevű szolga Mátyás fiával. Sümegen 19 zsidó élt 1746-ban. A legnagyobb háztartás Marx Benedeké, aki feleségével, 4 gyermekével és 2 szolgával élt együtt. A fenti adatok alapján megállapítható a magas gyermeklétszám a zsidó családoknál. A Zala Megyei Levéltárban fellelhető 1728-as, 1735-ös, 1743-as és 1746-os összeírásokat összevetve, egyértelmű a zsidó népesség növekedése. Az állandóan helyben élő, letelepedett zsidók létszámát nem lehet pontosan megállapítani. Egy rohonci hitközségi kimutatás szerint 1749-ben 92 család közül — több Vas megyei község Somogy és Veszprém megye mellett — Zalában 47 család élt.

60 Habár a megye zsidóságának túlnyomó része továbbra is Rohoncról származott, Sümegen például más eredetre utaló családnevek is fellelhetők, így Herzel Lakompaq (Lakompak), és Volvgangus Morvái (morvaországi), vagy Kanizsán Polák Jakab.

61 A területi elhelyezkedés és szétszórtság azt jelentette, hogy vasi telephelyüket és családjukat hátrahagyva a zsidók elsősorban kereskedés céljából keresték fel a közeli Zala megyét.

62 66 Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Bp., 1929. 252. p. 66 ZML. IV. 1/b. 1746. november 9. Nr. 221. 87 ZML. IV. 9/a. 1746. Szántói járás. 88 A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai, I. Keszthely, 1711—1820. Közreadja: Benda Gyula. In.: Fontes Musei Ethnographiae, 1. Bp, 1988. 23. p. 89 ZML. IV. 1/b. 1728. január 19. Nr. 157.; 1735. december 14. Nr. 152.; 1743. június 29. Nr. 324.; 1746. november 9. Nr. 221. 60 Ö. Kovács József: A szombathelyi zsidók betelepülése és helyzete a XVIII. század elejétől 1848-ig. In.: Vasi Szemle, 1985. 2. sz. 251. p. 81 ZML. IV. 9/a. Altalános adóalap összeírások. (Conscriptio Universalis). 1746. Szántói járás. 62 Ö. Kovács József: i. m. 251. p. 1728 1735 1743 1746 7 község 7 község 15 község 27 község 20 családfő 22 családfő 35 családfő 92 családfő.

59