Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében

A piac és a kereskedelem pozitív hatása mellett a belső migrációnak is köszönhetően a Zalában összeírt zsidó népesség vizsgált korszakunkban több mint négyszeresére emelkedett. Erre utal a megye Batthyány Lajoshoz írott levele is, amiben azt írják, „hogy a zsidók 2—3 esztendőtől fogva nagyon megszaporodtak, és sokan falukon is letették magukat".

63 Hogy mennyire fontos volt a szerepük, azt jól mutatja Batthyány Lajos nádor, Vas és Zala vármegye főispánjának Zala vármegye közgyűléséhez küldött levele, amelyben így ír róluk: „...hogy amely kevés commercium az országban annyiban amennyiben actu virágzik, nagyobb részént a Sidók által, a commercium pedig úgymondván az országnak egy lelke..."

64 A megyék statutumalkotó jogköre a zsidókra nem terjedt ki, ez a királyt megillető felségjog volt. Ezeknek a zsidókat korlátozó statútumoknak azonban a megyék gyakran érvényt tudtak szerezni, és hatályát évtizedekig fenn tudták tartani.

65 Földesuruk révén a zsidók tehát a megyék hatóságai alá is tartoztak, ami számukra többnyire előnyt jelentett, hiszen a megye universitasa éppen a zsidók földesuraiból állott, másrészt pedig a pénzügyi szempontok (megyei cassa domesticába is adóztak) miatt is kívánatosnak tartották támogatásukat.

66 De nem mindig könnyítették meg a megyék a zsidók bevándorlását és kereskedését. Mivel a törvények a közigazgatás legfőbb ágában egyáltalán nem, vagy csak általánosságban intézkedtek, pótlásukról, kiegészítésükről a törvényhatóságok szabályrendeletek alkotásával gondoskodtak. A statútum, ha országos törvénnyel nem ellenkezett, a törvényhatóság területén kötelező erejű volt.

67 Zala megye hozott ilyen szabályrendeletet a zsidó és rác kereskedők árszabályozására 1716. november 4-én. Ebben megállapítják, hogy a zsidó és rác kereskedők drágán árulják a portékáikat, nagy szegénységbe taszítva ezzel a népet. Ezért a szolgabírák tegyék közzé, hogy a kereskedők és kézművesek ne áruljanak a jogos mértékén és áron túl, abaposztót 3 Ft-ért árulhatják. Az ellentmondókat 12 Ft-ra bírságolják.

68 A megye 1754. június 24-én hozott rendeletével ugyanakkor a zsidók kereskedését védelmezi. Május 13-i levelükben a megyei zsidók arról panaszkodnak, hogy a görög hamuzsír nagykereskedők miatt sokan közülük elszegényednek. Egyébiránt, ha Szlavóniába mennek vásározni, egy forintot kötelesek fizetni. Ezt sérelmesnek találják. Panaszaik kivizsgálására a megye kiküldte a sz olgabír ákat, hogy a határon vizsgálják meg, nehogy a görögök más kereske63 ZML. IV. l/a. Zala Vármegye Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvei (továbbiakban: ZML. IV. 1/ a.) 1752. 646. p. 64 Uo. 652. p. 66 Virág: i. m. 45. p. 66 Uo. 35. p. 67 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp, 1946. 520—541. p. 68 Kolozsvári Sándor—Óvári Kelemen: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye, V. Bp, 1902. 318. p.