Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Bilkei Irén: Egy zalai köznemes pályája a a XVI. században

pott. Közülük kerültek ki a várparancsnokok és az uradalmak gazdatisztjei.

2 A magyar arisztokrácia a Mohács utáni időkben kicserélődött. Már Mohács évtizedében csak néha bukkant fel az ország főméltóságai között egy-egy név a középkori magyar arisztokrata famíliák közül. Ennek a jelenségnek a társadalomtörténeti, demográfiai magyarázatát a kutatás már megadta, utalnék itt Fügedi E. munkásságára és eredményeire.

3 A középkori Zala megye egy részét a XIV—XV. században az okleveles adatok tanúsága szerint 4 nagybirtok foglalta magában: délen a Szécsiek, az alsólendvai Bánffyak és a Czilleiek helyére lépő csáktornyai Ernuszt János, a megye nyugati részén pedig a Kanizsaiak birtokai feküdtek.

4 A XVI. század közepére Zala megye 1549. évi birtokösszeírása szerint ez a kép alig módosult: a legnagyobb birtokosok között vannak változatlanul az alsólendvai Bánfryak. Az Ernuszt-család kihalása után birtokaik egy részét Zrínyi Miklós kapja, a Szécsi-örökség házasság révén jut Salm Miklós királyi fŐkamaráshoz és ugyancsak házassággal szerzi meg a Kanizsai-birtokokat Nádasdy Tamás.

5 Az évszázad középső évtizedeiben Zala egyik meghatározó tényezője tehát a kanizsai váruradalom és a 27 servitort szolgálatában tudható Nádasdy Tamás és servitora, Csány Ákos. A zalavári és a kapornaki bencés konventek XVT. századi hiteleshelyi okleveleiben sűrűn bukkan fel Csány Ákosnak, a korszak egyik fontos zalai szereplőjének a neve. Mintáz alábbiakban látni fogjuk, egy kevésbé ismert zalai köznemesi családnak ez a tagja patrónusa, Nádasdy Tamás oldalán arra is lehetőséget kapott, hogy az ország sorsát befolyásoló eseményekben is részt vegyen. Csány Ákos életére, a törökellenes harcokban való részvételére, birtokaira és vagyoni viszonyaira, valamint Nádasdy Tamáshoz fűződő viszonyára az alábbi forrásokból nyerhetők az adatok. A zalavári ill. a kapornaki konvent okleveleiben és protocollumaiban 1515 és 1570 között számtalan esetben olvasható a neve különböző jogügyletekkel kapcsolatban.

6 Birtokaira felvilágosítást adnak a XVI. századi dicalis összeírások 1542 és 1564 között. Családi viszonyaira a vasvári káptalan oklevelei mellett néhány adatot a Csány-család levéltára őriz.

7 2 Magyarország története 1526—1686. I. szerk. Várkonyi Á. (Bp., 1985) 384—391. — Szakály F., Virágkor és hanyatlás 1440—1711. Magyarok Európában II. (Bp., 1990) 131. 3 Fügedi E., A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Történeti Statisztikai Kötetek (Bp., 1970) 77—96. — Fügedi E., Uram, királyom (Bp., 1974) 137—207. * Csánki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. (Bp., 1897) 2—8. 8 Maksay F., Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. II. (Bp., 1990) 929—932. * ZML. XII. 1. A zalavári és a kapornaki konvent hiteleshelyi levéltára. Nr. 1—2575., a továbbiakban: hh és Nr. a hivatkozás. 7 A vasvári káptalan hiteleshelyi levéltára, VaML. XII. 1. — továbbá ZML. XIII. 6. — Felhasználtam még a Zala megye helytörténeti lexikonához gyűjtött cédulaanyagot, valamint Nagy Imre helytörténeti regesztáit. ZML. Kézirattár. XV.