Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtoküzem a
IV. A mernyei uradalom 21 nagybirtoküzemmé való kiépülése csak az 1820-as évek végétől, az új birtokigazgató fáradozásainak eredményeképp indult meg. A birtok a székesfehérvári káptalantól csak 1807-ben került át a piarista rendhez, akik az első időszakban a korábban bérbe adott földterületek birtokjogi rendezését, a jobbágyszolgáltatások megállapítását és behajtását végezték el. Már 1809-től sor kerül a vitatott földek jogi helyzetének tisztázására, így egyes, korábban a telki állományba nem tartozó jobbágyi kezelésű területek visszavételre kerültek. A nagy majorsági birtoktestek kialakítását a '30-as években az elkülönözések, birtokcserék révén sikerült megvalósítani. Jól mutatja a 20-as évek végén a birtokigazgatásban bekövetkezett koncepcióváltást a tény, hogy a telekállomány növekedésének nagy része az 1804—48 közötti időszakban, 1828 22 előtt történt, mikoris a bevételek növelését az úrbéres járadékok fokozásával kívánták elérni. 1828 után a robotszolgáltatások intenzifikálása a fő cél (akkordosítás stb.), hogy a megnőtt majorsági üzem munkaerőigényét kielégíthessék. Új termelési eljárásokat a '20-as évek végétől fogva a prédiumokon igyekeztek bevezetni (pl. vetésforgó, mélyszántás, trágyázás), 1830-től itt is világosan kivehető az intenzifikációra való törekvés (1833—36 között az 1 holdra jutó robotszükséglet kétszeresére nőtt). A juhtenyésztésben, mely a korszakra felváltja a gabonát a piaci részesedés vezető helyén, az uradalom csak a '20—30-as évek fordulóján hajt végre fajtaváltást. A „speciális" munkákat igyekeztek szakemberekkel végeztetni, ezek voltak az un. „pénzes munkák", míg a minőséget, szaktudást kevésbé igénylő munkákat nem bérben, hanem robotban végeztették. A megfelelő munkaminőséget igyekezett biztosítani a '20-as évektől kiépülő tiszti rendszer és a munkák teljesítményét előíró különböző szabályozások. A sajátos, béresekből, juhászokból, iparosokból álló uradalmi személyzet létszáma a majorsági üzem kiépülésével párhuzamosan nő meg, jelentős részük a pauperizálódott helyi jobbágy csoportokból kerül ki. Új számviteli rendszer, a puszták szervezeti összekapcsolása, a tiszttartók irányító csoportja, vagyis a szervező apparátus az 1820-as években jön létre. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a mernyei uradalom nagybirtoküzemi átalakulása csak az 1830-as évekre történik meg, előtte a piaci kapcsolatok nem terjedtek túl a jobbágyok naturális járadékainak értékesítésén. A 30-as évek konjunktúrája a juhtenyésztést, a gyapjú előállítását és a gabonatermesztést tette a legfőbb húzóágazattá, s a majorsági üzem ezen mezőgazdasági ágak kiépítésével és bővítésével ér el sikereket. 23 V. Az alábbi különbségekre bukkantunk tehát a három nagybirtok nagybirtoküzemmé válási folyamatának vizsgálatakor: 21 Tóth, 1978. 22 Az 1827/28-as határkő az új jószágkormányzó, Ugróczy beiktatásának ideje. 23 A gabona- és gyapjúbevételek 1828-ig 55% körül részesedtek az összbevételből, ez a 30-as évekre 68%-ra nőtt (fele gabona, fele gyapjú). Tóth, 1978. 140—141.
